tag:blogger.com,1999:blog-2440317915545087742024-03-06T00:30:13.628+01:00TK Stories • Tom Kaulitz (Tokio Hotel) fanfictionsSophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.comBlogger30125tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-28357431346864252772014-02-08T00:24:00.005+01:002014-02-08T00:24:57.694+01:00A folytatásról<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy megígértem, hogy februárban jön a folytatás, és <b>be is fogom tartani</b>, viszont egyelőre problémáim akadtak a laptopommal, amin az utolsó fejezet fele és az epilógus található. Nagyon-nagyon el lennék keseredve, ha nem sikerülne megmenteni azokat a fájlokat, de igyekszem megtenni mindent az ügy érdekében. Konkrét dátumot egyelőre még nem tudok mondani, de <b>egy-két héten belül biztosan érkezik a következő rész!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Addig is <i>gyönyörködjünk együtt ebben a képben</i>, szerintem a legjobb, amit valaha posztoltak ♥</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xwT6-TlwwaSXS2yLDfklhdDxsij8xd3czRcCPxSgawPp5DzWpHWJ7bel1HMbiZTV2iziANEuWjY83Qc4MFS40ZGeItPWIu5habv3e9wh5UbJkulycuWNseioa9uB0tlm-rchIjdEG93V/s1600/tomcruise.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xwT6-TlwwaSXS2yLDfklhdDxsij8xd3czRcCPxSgawPp5DzWpHWJ7bel1HMbiZTV2iziANEuWjY83Qc4MFS40ZGeItPWIu5habv3e9wh5UbJkulycuWNseioa9uB0tlm-rchIjdEG93V/s1600/tomcruise.jpg" height="266" width="400" /></a></div>
<br />Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-25553181196539856522014-01-09T13:53:00.003+01:002014-01-09T14:03:57.514+01:00Shorty Awards<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy ez alapvetően egy fanfiction-blog, és az utóbbi időben nagyon sok dolgot írok ki, ami nem ezzel kapcsolatos, de valamiért megint megszaporodott a látogatók száma, így gondoltam, nem baj, ha az idetévedő emberek tisztában vannak azzal, hogy <b>a Tokio Hotelt ismét jelölték egy díjra.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idén 6. alkalommal rendezik meg a <b>Shorty Awards</b>-ot, ahol Twitteren, Facebookon és egyéb közösségi oldalon tudtok szavazni a TH-ra. Lefordítottam a szabályokat, gondolom, az utóbbi időben úgyis többen használják a twittert, így <i>többen tudnak szavazni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A zenészek tehetségesek, de amikor összeállnak egy csapattá, valami még erősebbet hoznak létre. A legjobb, amikor ezek a bandák használják a Spotify-t, a Twittert, a Facebokkot, vagy más közösségi oldalt, hogy kapcsolatba léphessenek rajongóikkal, és megosszák zeneszámaikat. Ki a te kedvenc #bandád? Jelöld őket! <i>A legtöbb jelölést kapott 7 együttes lesznek a végső finalisták, miután a jelölési periódus lezárul.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Hogyan tudsz szavazni/jelölni:</b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
• <b>Látogasd meg ezt az oldalt:</b> <a href="http://shortyawards.com/tokiohotel">http://shortyawards.com/tokiohotel</a></div>
<div style="text-align: justify;">
• <b>Ezt fogod látni:</b> <i>"I nominate @tokiohotel for a Shorty Award in #band because..."</i> - nincs semmi más dolgod, mint <b>a "because" után írni valami rövid indoklást</b>, hogy miért jelölöd a TH-t. <u>Fontos, hogy kerüljön valami a három pont helyére, máskülönben a szavazat nem számít</u>, illetve fontos az is, hogy értelmes dolgot írjatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
• <b>Ezután csak megosztod twitteren</b> és kész is vagy (más közösségi oldalakon nem tudom, hogyan lehet szavazni.) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nyerjünk egy újabb díjat a kedvenc bandánknak!<br />
(Ps. felkerült oldalra egy új szavazás, gondolom, nem kell megmagyaráznom, hogy miért :) </div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-36556648691061934172014-01-06T21:17:00.001+01:002014-01-06T21:17:11.350+01:00TH FOLLOWSPREE!<div style="text-align: justify;">
Srácok, <b>a Tokio Hotel holnap újabb followspree-t rendez</b>, ami azt jelenti, hogy ha <i>retweetelitek a legutóbbi tweetjüket, illetve használjátok a #TokioHotelFollowSpree tag-et</i>, akkor lehetséges, hogy bekövetnek titeket twitteren!</div>
<div style="text-align: justify;">
Holnap, itthon idő szerint <b>este 8-kor</b> kezdődik! Aki próbálkozni fog, annak <i>nagyon sok sikert kívánok!</i> ♥ Remélem, nem kapunk tweetlimitet :D</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-10219109486324665732014-01-04T17:28:00.002+01:002014-01-04T17:28:48.908+01:00Reklám<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheXreEpArrBtjW6heAycF_XOrh9eG26RMijPxuIFyT4x_BPoPRKYpg_o-RzWLb6EBaYZcdK05S80gAHYB9IjPf_aggdpeML4sevApMngXpXNM_YHegJzDrxXx95sbzqtae25SmwPglSMCF/s1600/0104.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheXreEpArrBtjW6heAycF_XOrh9eG26RMijPxuIFyT4x_BPoPRKYpg_o-RzWLb6EBaYZcdK05S80gAHYB9IjPf_aggdpeML4sevApMngXpXNM_YHegJzDrxXx95sbzqtae25SmwPglSMCF/s1600/0104.png" height="217" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan a címben is olvasható, egy kis reklámmal jöttem, az <b>egyik nagyon kedves barátnőm tehetségét szeretném népszerűsíteni.</b> <i>A fentebb látható képeket ő készítette.</i> Tomot én kaptam karácsonyra, ez <b>digitális festés, illetve kézi rajz</b> technikával készült, Harry pedig egy <b>"sima" rajz.</b> Ha szeretnétek hasonló képeket, akár Tokio Hotel, akár <i>bármilyen (nem feltétlenül csak hírességekről készít) </i>más témában, keressétek meg őt. Szerintem nagyon jó lehet akár csak a szobátok díszítésére, akár egy barátotoknak, családtagotoknak ajándékba! :) A feltételeket, a rendelés menetét és az elérhetőségeit lentebb olvashatjátok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Rendelés menete:</u></b></div>
<ul>
<li>jó minőségű kép küldése</li>
<li>méret meghatározása: A/4 vagy A/5</li>
<li>Ildi elkészíti a képet, fényképen megmutatja, ha megfelel, akkor a korábbiakban megállapodott pénzösszeg elküldése után útjára bocsájtja a képet</li>
<li>az ár méret, illetve a kép bonyolultságától függően változik </li>
</ul>
<u><b>Elérhetőségek:</b></u><br />
<ul>
<li><b>Email:</b> lacyy16@gmail.com</li>
<li><b>Facebook:</b> <a href="https://www.facebook.com/ArtsIldi?ref=hl">https://www.facebook.com/ArtsIldi?ref=hl</a></li>
<li><b>Néhány korábbi munka:</b> <a href="http://lacyy16.wix.com/design">http://lacyy16.wix.com/design</a></li>
</ul>
<div style="text-align: center;">
<b>˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙</b></div>
<div style="text-align: center;">
Továbbá, még egyszer szeretném felhívni a figyelmeteket az <b>új blogom</b>ra, ami bár nem Tokio Hotel/Tom témában íródik, talán felkelti néhányotok érdeklődését. <b>A prológus holnap érkezik majd</b> :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://hs-revenge.blogspot.hu/" target="_blank">REVENGE [HARRY STYLES FANFICTION]</a></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-80386948725654201292014-01-03T13:05:00.000+01:002014-01-03T13:05:32.596+01:00Új blog<b>Sziasztok!</b><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy kezdjem, úgyhogy inkább csak belevágok a közepébe. Tegnap írtam a chatbe, hogy egyszerűen nincs kedvem a történet folytatásához. Nem arról van szó, hogy nincs ihletem, mert van - <i>vannak félkész fejezetek, és teljesen tudom, hogy mi lenne/lesz a következő részekben</i>, csak egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megírjam. Itt is megígérem, hogy be fogom fejezni, <b>legkésőbb februárban jön a maradék két fejezet</b> - mert ennyi van hátra, de utána <i>egy darabig biztosan nem írok új történetet ebben a témában.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Abszolút nem arról van szó, hogy a szeretetem alábbhagyott volna a Tokio Hotelt illetően, <i>sőt</i>, egyszerűen csak nem akarok Tom-témában történetet írni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor <b>az új blogról</b>... Soha nem gondoltam volna, hogy én is eljutok eddig, de mégis így történt. Nem tudom, van-e olyan köztetek, aki szívesen olvasná, de úgy gondoltam, azért megosztom veletek, hátha. Aki szívesen olvasná, azzal ott találkozunk, aki pedig nem, annak sokadjára is megígérem, <i>hogy februárban jelentkezem itt a 20. fejezettel!</i> :)</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek benneteket, Sophie xx</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="http://hs-revenge.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: small;">REVENGE [HARRY STYLES FANFICTION]</span></a></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-41367151491816988232013-11-29T17:53:00.004+01:002013-11-29T17:53:26.089+01:00Szünet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos... Ahogy láthatjátok a címben, nem egy pozitív bejegyzéssel jöttem ma (sem). Nem tudom, hogy kit akartam hitegetni, magamat vagy titeket, de bármennyire is szeretném, <b>ez most nem fog menni. </b>Szeretném helyretenni magamban a dolgokat, mert nagyon sok minden történt velem az elmúlt időben. <b>Biztos, hogy vissza fogok térni és be fogom fejezni a sztorit</b>, lehet, hogy már holnap (nem, az azért nem lehet), lehet, hogy egy hét múlva, vagy egy hónap múlva, de <b>tényleg meg fogom írni</b>, csak (még) egy kis időt kérek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindemellett annyit szeretnék még mondani, hogy <b>karácsonykor számíthattok egy kis meglepetésre</b>, úgyhogy akkor érdemes lesz felnézni :)</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Benneteket, Sophie</i></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-15917542797223693402013-11-02T01:32:00.003+01:002013-11-02T01:32:24.778+01:00Helyzet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az az igazság, hogy fel sem tűnt, hogy ennyire csúnyán beúsztam a résszel. <b>Nagyon sajnálom, hogy egy szó nélkül történt mindez</b>, de az a helyzet, hogy elég nehéz napjaim vannak mostanában, és kevéssé tudok az írásra koncentrálni. <b>Nem szeretnék zárni</b>, nem szeretném abbahagyni ezt az egészet, mert szeretem csinálni nagyon, de sajnos ez most így alakult.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekszem összeszedni magam és a <b>jövőhét elején hozni az új részt!</b> Remélem, akadnak még páran, akik azért várják a fejezet(ek)et :)</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Kellemes hétvégét, Sophie</i></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-19150827491646349432013-10-18T22:38:00.000+02:002013-10-18T22:38:51.979+02:00♥<div style="text-align: center;">
<b>"Real bands save fans, real fans save bands."</b><br />
<b> </b><span style="font-size: x-small;">(Az igazi zenekarok megmentik a rajongókat, az igazi rajongók megmentik a zenekarokat.)</span><b><br /></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU3JhmjJPejX4-lFx07we7pVY9Wu9Jf3UNC5VzK46DMUyXrLNGFSIhpcWByoBNgmZ2lna7HUKq2lrgj8abmgHNDcGWBff6dBxgZzN6MwRie3JREmaKiiajPalIuphYxtoifX_8NIXoptpy/s1600/reeal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU3JhmjJPejX4-lFx07we7pVY9Wu9Jf3UNC5VzK46DMUyXrLNGFSIhpcWByoBNgmZ2lna7HUKq2lrgj8abmgHNDcGWBff6dBxgZzN6MwRie3JREmaKiiajPalIuphYxtoifX_8NIXoptpy/s1600/reeal.jpg" height="226" width="400" /></a></div>
<br />Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-33155123196163245252013-10-17T23:42:00.000+02:002013-10-17T23:42:04.406+02:0019. fejezet: Los Angeles<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgktiVGlT3DNHYohHQv9ZjU9gyHPWzVhdQiIbdwT9I3nk2f58TGniqEXcNd-5U3ZsQc7wSVY6qw3BpYtudedxhRZOajEbVUH5RKpVnOmBuXlLJ1Mg8pcAfiuqiRNJGdTSQsfSgnf8vGYhDm/s1600/ch19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgktiVGlT3DNHYohHQv9ZjU9gyHPWzVhdQiIbdwT9I3nk2f58TGniqEXcNd-5U3ZsQc7wSVY6qw3BpYtudedxhRZOajEbVUH5RKpVnOmBuXlLJ1Mg8pcAfiuqiRNJGdTSQsfSgnf8vGYhDm/s1600/ch19.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most egy kicsi rizsát engedjetek meg a fejezet előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyrészt <b>egyáltalán nem vagyok megelégedve vele</b>, de most ennyire futotta - mind a tartalmat, mind a fejezet hosszát tekintve. Szerintem elég lapos is, rövid is, de ha itt ülök felette még órákig, akkor sem lesz jobb. <b>Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, és ilyen silány minőségű lett</b>, majd a következővel igyekszem kárpótolni benneteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
És akkor <b>a következő fejezetről:</b> azt hiszem, mindannyian jobban járunk, ha <i>nem ígérek konkrét dátumot.</i> Maradjunk annyiban, hogy <b>egy héten belül</b> hozom a következő részt, ha esetleg fent lesz három nap múlva, akkor majd közösen örülünk, de ha nem, legalább akkor sem szegtem meg a szavamat :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyit szerettem volna, azért remélem, olvasható lett a rész. Jó szórakozást! :)</div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~ </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te, én. Ma este. Szórakozunk.<br />- Már miért tennénk?<br />- Édesem, a hideg is kiráz az efféle kérdéseidtől. Amire én kíváncsi vagyok, hogy miért ne tennénk?!<br />- Mert van egy fontos ügyem?<br />-
Allie, te sem gondolod komolyan, hogy az egész éjszakát annak a
stílustalan, vidéki fickó aktáinak böngészésével akarod tölteni.<br />- Valami nagyon hasonlót terveztem.<br />- Te is hallod ezt?<br />- Mit?<br />-
A változás szelét, a változásét, amire igen nagy szükséged van, kicsim –
nagyon sóhajtottam, majd beláttam, jobb, ha megadom magam. Mark ellen
nincs esélyem.<br />- Hova akarsz menni?<br />- Ezt már szeretem! Nincs
konkrét program, de 8-ra érted megyek, addigra biztosan kitalálok
valamit. Legyél vérpezsdítően szexi, édes. Csók!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Markot akkor
ismertem meg, amikor ahhoz a céghez kerültem, ahol jelenleg is dolgozom.
Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, ám annyit kereste a
társaságomat, hogy eleinte azt hittem, rám akar hajtani, ezért egy
darabig kerültem őt. Később, egy kínos beszélgetés keretében derült fény
Mark másságára, én pedig egyből arra gondoltam, hogy nem vettem észre
hamarabb. Egyébként olyan férfi, aki minden nő álma (lenne) –
kidolgozott testtel és helyes pofival rendelkezik, remek a stílusa, jó a
humorérzék, ezen kívül pedig tökéletes társaság, és ami ennél is
fontosabb, a legjobb barát. A világ legszerencsésebb sráca lesz, aki
mellett Mark megállapodik majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyedüli negatívum, amit meg
tudnék említeni, hogy állandóan addig szekíroz, míg végül rám tudja
erőltetni az akaratát, mint, ahogyan most is történt. Illetve az utóbbi
időben minden áron pasit akart találni nekem, de legutóbbi, Tommal való
„kalandom” után azt hiszem, sikerült leállítanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként semmi
kedvem nem volt ehhez a mai estéhez. Az órámra pillantottam, még volt
időm, ezért úgy döntöttem, gyorsan átfutom a „stílustalan, vidéki fickó”
egyik aktáját.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Mit nézegetsz? – Bianca kérdésére összerezzentem, nem is hallottam, hogy lejött a nappaliba.<br />- Van pár jelentkező a berlini házra.<br />- Jade, ne gyötörd magad. Szedd össze magad, ahogy így elnézlek, rád férne egy alapos hajmosás is, és...<br />- De még mennyire, hogy ráférne egy hajmosás! De rád is, drága Bianca.<br />- Két kérdésem van, Adam. Miért nem kopogsz, és mi a szart keresel itt?<br />-
Bianca, te rosszabb vagy, mint egy óvodás. Minden egyes beszélgetésünk
alkalmával emlékeztetnem kell téged, hogy válogasd meg a szavaidat velem
szemben. Már csak ebből is tudhattam volna, hogy akit az elmúlt
hónapokban Biancának hittem, az valójában a húgod volt.<br />- Ha már itt tartunk, honnan tudtad? – Kérdeztem, miközben legszívesebben megfojtottam volna.<br />- Komolyan azt hittétek, hogy a fotózáson senki nem fog rájönni?<br />- Gondolhattam volna... – Motyogta Bianca. – Miért jöttél?<br />- Azt hittem, már soha nem kérdezitek meg – dörzsölte össze két tenyerét. – Fellépésetek lesz ma.<br />- Már hogy lenne? – Meredt rá Bianca.<br />- Úgy, hol elintéztem. Előzenekarként fogtok funkcionálni.<br />- És mégis kinek az előzenekaraként? – Kérdeztem unottan.<br />-
Ohh, azt elfelejtettem, olyan érdekes nevük van. De felírtam, várjatok
csak, azonnal megnézem. Ja, igen, hogy is feledkezhettem meg erről.
Tokio Hotel – vigyorgott, vagy inkább vicsorgott büszkén.<br />- Nem!<br />- Kizárt – vágtuk rá szinte egyszerre.<br />-
Mindig is nagy volt az egyetértés a bandával kapcsolatban, nem igaz?
7-re jövök értetek, előtte még próbáltok, satöbbi, ismeritek a dörgést.
Csók, drágáim!</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hat óra is elmúlt, amikor végre
rávettem magam, hogy elkezdjek készülődni. Jó kis habfürdőt engedtem, de
túl sokáig nem akartam elidőzni a habok között, el is kellett
készülnöm. Vizes hajkoronámat törölközőbe tekertem, és úgy döntöttem, a
sminkkel kezdek. Ezüst és fekete szemhéjpúder segítségével füstös
szemeket varázsoltam magamnak, majd cicás vonalat húztam a
szemhéjtussal. Felvittem a szokásosnál kicsivel nagyobb mennyiségű
szempillaspirált, arcomat kontúroztam, majd a sminket feldobtam egy kis
rózsaszínes árnyalatú pirosítóval és babarózsaszín rúzzsal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a
hajammal is kész voltam, amikből légy loknikat varázsoltam, de nem
tudtam, mit vegyek fel. Mark azt mondta, legyek vérpezsdítően szexi. Nem
mondom, hogy nem szeretek kiöltözni, vagy nem szeretem magam csinosnak
érezni, de továbbra sem volt semmi kedvem ehhez az estéhez. Hosszas
gondolkodás után végül egy koktélruhára esett a választásom, amihez
ezúttal fekete harisnyát választottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVxAh-0PKQQe54sBci5aN__qMznljZv_apJJwdDJidcrcGHQUq7-mCNffxI6nxURP3FSmAxy2xtfBBB6Veq68Ps4dWbXMVzgLR2AB2B6j6HaGciSNlaLiViK03N-jZagHFisiHf6lnKmlL/s1600/alliegig.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVxAh-0PKQQe54sBci5aN__qMznljZv_apJJwdDJidcrcGHQUq7-mCNffxI6nxURP3FSmAxy2xtfBBB6Veq68Ps4dWbXMVzgLR2AB2B6j6HaGciSNlaLiViK03N-jZagHFisiHf6lnKmlL/s1600/alliegig.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
8 óra előtt nem sokkal már
teljes puccban ültem a nappaliban, arra várva, hogy Mark csöngessen.
Mindez meg is történt, pontban 8 órakor. További pozitív
tulajdonságaként megemlíteném még a pontosságát is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha a magadfajtákhoz vonzódnék, most biztos letepernélek – üdvözölt.<br />- A magamfajtákhoz?!<br />- A nőkhöz, kicsim – forgatta meg szemét. – Indulhatunk?<br />- Igen, de hová is?<br />- A kocsiban kifejtem, késésben vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? – Kérdeztem, immár a taxiban ülve. – Klubmegnyitó?<br />- Nem, nem egészen.<br />- Akkor?<br />- Koncert.<br />- Milyen koncert?<br />-
Nem tudom, nem én szereztem a jegyeket. – Értetlenül néztem rá. – Ah,
jól van, lebuktam. Nem volt ötletem. A legjobbakkal is megesik, nem? Nem
akartam egy sima bulit valamelyik helyi klubban, aztán kértem egy kis
segítséget attól a cuki programszervező sráctól, tudod.<br />- És nem tudod, milyen koncertre megyünk? – Kérdeztem, továbbra is kikerekedett szemekkel.<br />- Tudod, a hangja jobban lekötött, mint az, amit mondott.<br />- Akkor nézd meg a jegyeket, Mark – kezdtem feszültté válni, pont ma nem jó vicc egy koncerttel szórakozni...<br />- Nincs jegy, az ő nevét kell mondanunk a biztonsági őröknek.<br />- Isteni – csattantam fel.<br />-
Mi a baj? – Kérdezte komoran. Nem akartam elrontani a kedvét. Nagy
levegőt vettem, miután arra jutottam magamban, ez nem lehet az a
koncert, bár legbelül, azt hiszem, nem hittem el, még Los Angelesben sem
tartanak két nagyszabású koncertet ugyanazon az estén.<br />- Semmi, ne haragudj.<br />- Akkor jó, mert megérkeztünk.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Azért ez a legutóbbi fellépés nem volt szar – elmélkedett Tom, miközben
betömött egy fél szelet pizzát a szájába. A srácok már túl voltak a
főpróbán, éppen egy utolsót lazítottak a fellépés előtt.<br />- Amúgy milyen érzés visszajönni? – Érdeklődött Georg.<br />- Tudod, így, hogy te is itt vagy, jobb, mint valaha.<br />- Jujj, Tomi, annyira cuki vagy – viccelődött a két fiú, Bill azonban úgy tűnt, komolyan elgondolkodott.<br />- Mi van, öcsi? – Érdeklődött Tom.<br />- Olyan furcsa érzésem van, neked nincs?<br />- Ne aggódj, Georg hamarosan elvonul a klotyóra, és...<br />- Tom, ne szórakozz – csattant fel Bill. – Komolyan beszélek. Soha nem volt még ilyen érzésem fellépés előtt, nem lesz jó vége.<br />-
Bill, nyugodj meg. Egyél egy szelet pizzát, vagy gyújts rá. Nem lesz
semmi gáz. Amúgy is, mi történhetne? Volt már rá példa, hogy
elfelejtetted a szöveget, annál jobban nem fogsz beégni – vihogott Tom.<br />- Látom, veled nem lehet ma normálisan beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bill épp ki akart törtetni a szobából, amikor halk kopogás zavarta meg a zenekar nem éppen nyugodt perceit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szabad! – Üvöltött Tom, miközben egy újabb falat (?) pizzát tömött magába.<br />-
Sziasztok, srácok – David volt az. – Csak szerettem volna szólni, hogy
hamarosan kezdünk, kapjátok össze magatokat. Bill, Tom, lenne egy
percetek? – A srácok kedvtelenül bólintottak, majd elindultak
menedzserük után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy az elmúlt időben nem volt
éppen fényes a kapcsolatunk. Elkövettem ellenetek elég csúnya dolgokat,
remélem, idővel meg tudtok bocsátani nekem. Szinte már olyanok vagytok
nekem, mint a családom.<br />- Te is olyan voltál nekünk, David, ezért nem értjük, hogy csinálhattad ezt velünk. Kokain a csomagtartómba? Komolyan, haver?<br />- Tényleg sajnálom, Tom. De most nem erről akartam beszélni veletek.<br />- Hanem? – Vonta fel szemöldökét Bill.<br />- Most szóltak, hogy az előzenekar váratlanul lemondta a fellépést.<br />-
Látod? – Förmedt rá Bill testvérére. – Mondtam, hogy lesz valami szar.
Most mihez kezdünk? Még nem állhatunk ki a közönség elé.<br />- Bill, nyugi. Van előzenekarotok, azonnal kezdenek is, csak gondoltam, jobb, ha tudjátok, kikről van szó.<br />- Miért, kikről?<br />- A Hills ikrekről.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-63640700831098087532013-10-14T11:56:00.001+02:002013-10-14T11:56:43.998+02:00ILLUSIONS bevezető<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy megint nem sikerült betartanom a határidőt, nem szeretnék magyarázkodni, csak annyit kérek, hogy értsétek meg. Higgyétek el, hogy nem jó kedvemből csinálom, és <i>tényleg lelkiismeret furdalásom van, amikor nem tudom a megígért időpontban hozni a részt.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy nem ezt várjátok, de kárpótlásul <b>elhoztam a következő történet rövid ismertetőjét.</b> Úgy gondoltam, hogy az eddigi történetekben elég sok csillogás, hírnév és hasonlók voltak, úgyhogy most egy olyan sztori következik majd, ami <b>teljesen hétköznapi emberekről szól</b>, így talán valamivel reálisabb is lesz, illetve szerintem jóval komolyabb tartalma lesz, mint az előző, vagy a jelenlegi történetnek. Mint mondtam, <i>még nyáron kezdtem írni</i>, azóta nagyon megszerettem, remélem, nektek is tetszeni fog, amikor majd eljön az ideje. Nem is húzom az időt, inkább olvassátok el ezt a pár sort.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Illusions (Illúziók)</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzkeSkyvmP1rHKRStu5X3iBtm7vjLs14wUvgFFcH4mhb00pgEAFnf4TLdBHSBbL9ZPmXTgmDErqISlh31MxOPD_EGXHiJDTH1bVfNv5P9GIdA8cLDW37Sg_LeMhW6UBS-qxNRf_K_fX_9w/s1600/illustory.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzkeSkyvmP1rHKRStu5X3iBtm7vjLs14wUvgFFcH4mhb00pgEAFnf4TLdBHSBbL9ZPmXTgmDErqISlh31MxOPD_EGXHiJDTH1bVfNv5P9GIdA8cLDW37Sg_LeMhW6UBS-qxNRf_K_fX_9w/s1600/illustory.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Mit teszel, ha akaratod ellenére olyan társaságba keveredsz, ahol a
drog és az alkohol mindennapi (fő)szerepet játszik? Megmentesz valakit,
vagy hagyod, hogy téged is magával ragadjon a sokak által mámorosnak
nevezett érzés? Képes leszel jobbá tenni valaki életét, vagy hagyod,
hogy ő rántson magával abba a világba, ahol talán te magad sem fogod
tudni megkülönböztetni a jót és a rosszat?</div>
<br />
<b>- kategória:</b> hetero<br /><b>- fő karakterek:</b> Bill Kaulitz, Lindie Braun, Tom Trümper<br /><b>- műfaj:</b> romantikus, humor, dráma<br /><b>- fő párosítás:</b> Tom/OFC<br /><b>- mellék párosítás:</b> -<br /><b>- figyelmeztetések:</b> egyelőre nincs<br /><b>- író:</b> SophieSophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-15330085821716194872013-10-09T15:54:00.000+02:002013-10-09T16:13:49.458+02:0018. fejezet: Show Me The Truth<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6z2IxM4YjwSFYwd7qhAiDqbs1j0Q-1RJaWYXaQXUK80mu4MD9AO_rnvXQB3fIxugLC92_maeusajnB4NYbBZ8bZWvZO65mleRThQCZS4PYRuW-anFa7CRf1Xo4DUVsTHaqhD09dP0NoUg/s1600/ch18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6z2IxM4YjwSFYwd7qhAiDqbs1j0Q-1RJaWYXaQXUK80mu4MD9AO_rnvXQB3fIxugLC92_maeusajnB4NYbBZ8bZWvZO65mleRThQCZS4PYRuW-anFa7CRf1Xo4DUVsTHaqhD09dP0NoUg/s1600/ch18.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sajnálom, hogy megint elcsúsztam</b> egy picit. Nem szeretnék magyarázkodni, lényeg a lényeg, így sikerült, most viszont itt vagyok a résszel. Talán nem annyira izgalmas, mint amire számítottatok, de <i>a következő fejezetek megint pörögni fognak</i> :)<br />
<span style="font-size: x-small;">Ps. tudom szerkeszteni az oldalsó modulokat (lekopogom), úgyhogy <b>van új szavazás és video!</b> :)) </span></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Tom, én meg tu...<br />
- Meg tudod magyarázni? Mi a faszt lehet ezen
megmagyarázni, hm? Komolyan, Bi... Ja... Bassza meg! – Soha nem
hallottam még így kiabálni.<br />
- Én nem... – Alig bírtam beszélni.
Többszörösen is sokkot kaptam. Egyrészt fogalmam sem volt, honnan
tudhatta Adam, másrészt soha, még a legmerészebb rémálmaimban sem
gondoltam volna, hogy Tom így fogja megtudni.<br />
- Mit te nem? Nehogy elkezdj bőgni. Kurvára nincs jogod hozzá! Ebben a kibaszott történetben nem te vagy az áldozat!<br />
- Tudom, én... Bocsáss meg. Könyörgöm, Tom, ne haragudj.<br />
- Takarodj innen. – Soha semmi nem fájt még ennyire.<br />
- M...<br />
- Nem hallottad? Menj el, mielőtt még valami olyat teszek, amit én is megbánok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából
negyed órával később otthon voltam. Kulcsommal alig találtam bele a
zárba, a szemeimet elborító könnyektől szinte semmit nem láttam. Bianca
és Bill az étkezőben voltak, nevetgéltek</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon úgy tűnt, Bill még nem
olvasott újságot. Nem tudtam, mit tegyek. Ha hazaér, Tomtól fogja
megtudni. Legalább Biancának legyen meg a lehetősége, hogy elmondhasson
neki mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remegő lábakkal léptem az étkezőbe, az ott ülők pedig riadtan néztek rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Jézusom, Bianca, mi történt? Tommal van valami? – Kérdezte aggódva
Bill. Csak megráztam a fejem. Ránéztem Biancára és tudtam. Tudtam, hogy ő
tudja, hiszen jobban ismer, mint bárki.<br />
- Bill, megbocsátanál egy
pillanatra, kérlek? – Bill némán bólintott, nővérem pedig hozzám
sietett. Valahogy sikerült feltámogatnia a szobámig, ahol immár a hangos
zokogás tört ki belőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondtad neki? – Kérdezte. Nem tudtam válaszolni. – Jade, az Istenért! – Hangja türelmetlen és feszült volt.<br />
- Adam... – Dadogtam.<br />
- Mi van vele? Nem is tudja.<br />
- De.<br />
- M... Micsoda?<br />
-
N... nem tudom, ho… honnan jöhetett rá, de tu... tudja. – Nagy levegőt
vettem, megpróbáltam összeszedni magam, legalább annyira, hogy
összefüggően tudjak beszélni. – Interjút adott az egyik magazinnak –
mondtam, majd újra hangos zokogásban törtem ki.<br />
- A kurva életbe. És
Tom...? – Némán bólintottam. – A kurva életbe! Gyere ide, hugi – mondta,
majd szorosan átölelt. – Nem lesz semmi baj. Tudtál beszélni vele?<br />
- Nem. Elküldött. Azt mondta... azt mondta...<br />
- Shh, nyugodj meg! Ha lehiggad, biztosan hagyni fogja, hogy megmagyarázd.<br />
- Beszélj Billel – nyögtem ki nagy nehezen.<br />
- Nem foglak ilyen állapotban itt hagyni.<br />
- De. Beszélned kell vele. Hidd el, mindketten jobban jártok, ha nem Tomtól vagy a médiából értesül róla.<br />
- Te jól leszel?<br />
- Nem. De ráérsz utána velem foglalkozni.<br />
-
Bassza meg – mondta idegesen, majd szorosan átölelt és elindult vissza
az étkezőbe, az ajtóban azonban megtorpant. – Szeretlek, hugi. Minden
rendben lesz. – Fájdalmas mosolyra húzódott a szám. Mindketten tudtuk,
hogy innentől már semmi nem lesz rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a
faszért van az embernek telefonja?! – Fújtatott Tom, miután századjára,
vagy inkább ezredjére sem sikerült elérnie öccsét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen
beszélni akart vele, érezte, hogy ő mit sem sejt még ebből a több
hónapja tartó színjátékból. Egyelőre sem ideje, sem ereje nem volt
végiggondolni az imént látottakat, hallottakat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rá kellett gyújtania,
aztán el kellett szívnia további legalább fél doboz cigarettát, közben
pedig ki kellett nyitnia egy doboz sört is. Majd további néhány dobozt
is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újra tárcsázott. Beszélnie kellett Billel. A telefon csak kettőt csörgött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre már! Hol a picsában vagy?!<br />
-
Hol lennék? Los Angelesben. De egyébként lehetnél néhány fokkal
kedvesebb is. – Érkezett a válasz, nem éppen attól, akit Tom ténylegesen
hívni szeretett volna.<br />
- Bassza meg.<br />
- Aha, látom, az ma nem megy.<br />
- Bocs.<br />
- Nem beszélnél érthetően?<br />
- Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
zavarodottságán nem segített az sem, hogy öccse helyett véletlenül
Allie-t tárcsázta. Billt továbbra sem tudta utolérni, közben pedig egyre
inkább úrrá lett rajta a düh.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét telefonjáért nyúlt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?<br />
- Sajnálom az előzőt.<br />
- Hallom, lehiggadtál – felelte Allie. – Akkor megmagyarázhatnád, hogy mi volt ez.<br />
- Eredetileg Billt akartam hívni.<br />
- Így már mindent értek – Allie hangjában érződött az irónia.<br />
- Figyelj, én... Szükségem van a segítségedre.<br />
- Oda is repüljek esetleg?<br />
- Jó lenne.<br />
- Parancsolsz? Te most szórakozol velem, igaz?<br />
- Nem.<br />
- Tom, komolyan gondolod, hogy ez még egyszer bejön?<br />
- Mi?<br />
- Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanígy hívtál fel, és mint kiderült, az ég adta világon semmi problémád nem volt.<br />
- Úgy hallatszott az előbb, mintha most semmi problémám nem lenne? – Tom ismét egyre feszültebb lett.<br />
- Bill biztos szívesen segít megoldani a gondodat.<br />
- Nem, Allie, ez most más. De tudod mit? Igazad van. Hülye vagyok, hogy téged hívtalak. Vigyázz magadra – mondta, majd letette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>* EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB *</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~ </b></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<i>Beszélnünk kell.</i></div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ennyi
volt, ami az sms-ben állt, én pedig gondolkodás nélkül rohantam hozzá.
Magam sem tudom, mit reméltem. Hogy megbocsátott? Mindennél jobban
szerettem volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Átvertem őt, és nem csak
a kedvenc színemet -, hanem az egész életemet illetően hazudtam neki.
Tudtam, hogy a legtöbb, amit kaphatok tőle az egy esély, hogy
elmagyarázzam a dolgokat. Bár én sem tudtam, mit lehetne ezen
elmagyarázni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Szia – mondtam halkan, miután ajtót nyitott.<br />-
Gyere be – hangja kimért volt, ám nem dühös. Kicsit megkönnyebbültem, de
közben fel voltam készülve rá, ez bármikor megváltozhat. – Kérsz
valamit inni?<br />- E... egy pohár vizet.<br />- Rendben, hozom.<br />- Tom, nem kell ezt csinálnod. Inkább üvölts velem, vagy csinálj, amit akarsz, de erre a színjátékra nincs semmi szükség.<br />- Milyen ironikus, nem?<br />- Mire gondolsz?<br />-
Pont a te szádból hallani azt, hogy nincs szükség a színjátékra...
Neked miért volt rá szükséged, hm? – Nem tudtam mit felelni, hiszen
igaza volt. – Miért nem mondtad el azon a szaros randin, hogy Bianca
ikertestvére vagy? Azt hittem, már az első pillanatban megtaláltuk a
közös hangot. Én is elmondtam neked, hogy mekkora barom a menedzserünk.
Bizalmat szavaztam neked, amikor ilyen dolgokat osztottam meg veled.
Tudod miért? Mert akkor és ott azt éreztem, hogy különleges vagy. Nem
tudtam volna megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen csak ez motoszkált
bennem. És tudod mit? Nagyot tévedtem.<br />- Ne mondd ezt...<br />- Ne mondjam ezt? Miért ne mondjam ezt? Mert átvertél, eljátszottad a bizalmamat, hülyének néztél...<br />- Nem néztelek hülyének, Tom.<br />-
Na ne röhögtess – nevetett cinikusan. Nem kiabált, még csak nem is
emelte fel a hangját. Nyugodtan ejtette ki a szavakat, és talán ettől
vált ennyire ijesztővé a felismerés. A felismerés, hogy nem gyűlöl.
Közömbösen viselkedett, ami talán ezerszer rosszabb volt. – Szóval?
Miért nem mondtad el, hogy te vagy Jade?<br />- Mert azt hittem, hogy csak
arról az egy estéről van szó. Hogy nem találkozunk majd többet, akkor
pedig teljesen lényegtelen lesz számodra, hogy Biancával vagy Jade-del
vacsoráztál együtt.<br />- Igen, igazad van. Ha csak arról az egy estéről
lett volna szó, mindegy lett volna. Akkor máshogy kérdezem. Amikor a
vacsora után, a limuzinban azt mondtad, megismételhetnénk ezt az estét,
akkor miért nem mondtad el? Vagy még akkor sem gondoltad, hogy egy
vacsoránál több lesz?<br />- Reméltem.<br />- Remélted... Remélted, hogy
kialakul köztünk valami, de nem mondtad el, hogy ki vagy valójában. Ha
Adam nem adja ezt az interjút, mikor szerettél volna beszámolni erről az
apró titokról?<br />- Nem tudom.<br />- Remek. Igazából mindegy is. Több
oka van annak, hogy ide hívtalak. Az egyik, hogy azt gondoltam,
megérdemlek valamiféle magyarázatot, de a te egy szavas válaszaid ennek
az ellenkezőjét bizonyítják. A másik...<br />- Tom, ne csináld ezt!
Persze, hogy magyarázatot érdemelsz, de nem tudok mit mondani. Tudom,
hogy hibáztam, és hidd el, ha tehetném, visszacsinálnám.<br />- De nem tudod – mosolygott keserűen. – És mint mondtam, már nem számít.<br />- Valld be, hogy most egy kicsit örülsz – hirtelen szaladt ki a számon, de úgy éreztem, nem tudom kontrollálni az érzéseimet.<br />- Parancsolsz?<br />- Így legalább mindenféle bűntudat nélkül azt csinálsz az ügyvédnőcskéddel, amit és amikor akarsz.<br />-
Ne keverd őt bele, Jade. Semmi köze ehhez az egészhez, nincs okod őt
hibáztatni. Ha szeretnél egy bűnbakot, aki miatt tönkrement a
kapcsolatunk, akkor egy kicsit közelebb keresgélj – tudtam, hogy igaza
van, mégsem tudtam elfogadni.<br />- Akkor most vége?<br />- Szerinted? Mit gondoltál, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk?<br />- Nem, csak... Nem tudom, mit reméltem, Tom. Sze... Szeretlek, és nem akarom, hogy így érjen véget.<br />- Nem kellett volna sem így, sem máshogy véget érnie, ha nem hazudsz nekem.<br />- Tudom – suttogtam, miközben igyekeztem elfojtani magamban a sírást.<br />-
Hamarosan indul a turné, hónapokig nem leszünk az országban. Azt
hiszem, ez még egy jó ok a búcsúra. Nem akarlak többet látni.
Mindkettőnknek így lesz a legjobb.<br />- Neked, maximum.<br />- Oké, akkor
nekem így lesz a legjobb, és mondhatod, hogy önző vagyok, de más nem is
érdekel. Amit mondtam, megmondtam. Nem akarok többet találkozni veled.
Nem tudom és nem is érdekel, Bill hogyan dönt a nővéreddel kapcsolatban,
de bármire jut, te és én többet nem találkozunk. A mai nappal kezdve
megszűntél létezni számomra, Jade – némán bólintottam, majd remegő
lábakkal felálltam a kanapéról, és amilyen gyorsan csak tudtam, a
kocsimhoz siettem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Beindítottam a motort, hallottam, ahogy
csikorognak a kerekek, de olyan volt, mintha a dolgok valahol tőlem
messze történnének. A következő sarokig jutottam, ott viszont kénytelen
voltam megállítani az autót, ugyanis kitört belőlem a zokogás.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket, megkezdjük a leszállást –
tompán hallottam a steward hangját, ami kizökkentett a gondolataimból,
de a szememet nem akartam kinyitni, megmozdulni sem volt kedvem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
-
Jól vagy? – Kérdezte Bianca. Némán bólintottam. – Kapcsold be azt a
szart, vagy csúnyán megrángatlak a landolás után. – Muszáj voltam
elmosolyodni azon, amit mondott. Az elmúlt egy hónapban ő próbálta
tartani bennem a lelket. Nem mondom, hogy sikertelenül, hiszen még itt
voltam, pedig a szó legszorosabb értelmében minden életkedvemet
elvesztettem azon a délutánon, amikor utoljára beszéltem Tommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Szeretettel köszöntjük önöket a mindig napos Los Angelesben! Köszönjük,
hogy járatunkat választották, reméljük, jól utaztak. A mihamarabbi
viszont látásra!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor
leszálltunk a repülőről. Hónapok óta nem jártunk itt. Mindkettőnk élete
gyökeresen megváltozott, mégis, ahogyan magamba szippantottam a levegőt,
ahogyan a nap felé néztem, úgy éreztem, nem lesz baj. Úgy éreztem,
biztonságban vagyok, úgy éreztem, tényleg hazaértem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elrohanok a mosdóba, oké? Sietek.<br />
- Rendben, az előtérben megvárlak – feleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kivonszoltam
a csomagjainkat, majd egy szabad ülőhelyet kerestem, azonban a szemben
lévő újságos üzletnél nem tudtam nem észrevenni azt a címlapot.
Gondolkodás nélkül indultam meg a bolt felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Los Angeles Times-ból...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ BIANCA ~</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- ...szeretnék…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- ...egy példányt.</div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<b>HOZZÁNK LÁTOGAT A TOKIO HOTEL!</b><br />
A
rajongóknak már csak kettőt kell aludniuk, hogy élőben láthassák
kedvenceiket. A Kaulitz ikrek néhány évet Los Angelesben éltek,
valamivel több, mint egy éve azonban visszaköltöztek Németországba. Most
a banda másik két tagjával kiegészülve térnek vissza, hogy örömet
szerezzenek rajongóiknak, és bő egy órás koncertet adjanak. Az együttes a
mai nap folyamán érkezik meg hazánkba, a szemfülesebbek az esti órákban
akár már el is csíphetik őket az utcákon.</div>
</blockquote>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-80268162491787398602013-10-06T23:57:00.002+02:002013-10-06T23:57:53.521+02:00Szösszenetek part III.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfQ_6wZ8GX_0V91B_LKURNzXW2pX883JCq5Mv4k-koa9dEc-tbBihGUUb0nMkCe7qkFZBpDot1DV2twnzQWGLdLNNamWBqe_ctEYROB_Mq8hVErf6QleZK8RgIgrM-ySWKJPqRGfgnvrKp/s1600/1006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfQ_6wZ8GX_0V91B_LKURNzXW2pX883JCq5Mv4k-koa9dEc-tbBihGUUb0nMkCe7qkFZBpDot1DV2twnzQWGLdLNNamWBqe_ctEYROB_Mq8hVErf6QleZK8RgIgrM-ySWKJPqRGfgnvrKp/s1600/1006.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem friss résszel jöttem, megint nem tudtam elkészülni vele. <b>Sajnálom tényleg</b>, mert tudom, hogy páran várjátok, de egyszerűen nem volt időm leülni és írni, és igazság szerint agyam sem volt hozzá. Ezen a héten megkezdődött nekem is a suli, nem mondom, hogy nincs semmi időm az órarendem mellett, mert egy héten összesen 6 órám van, de lévén, hogy utolsó év, <i>ha beindulnak a dolgok, elég sok dolgom lesz.</i> Szakdolgozatot kell majd írnom, nyelvvizsgázni szeretnék, stb, stb. Nem akarom, hogy ez az írás rovására menjen, de nyilván az a fontosabb, hogy <i>az írás ne menjen a tanulás rovására.</i> <b>Igyekszem majd megtalálni az arany középutat</b>, nem szeretnélek elhanyagolni titeket :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Más:</b></u> van egy kis <b>problémám a blogspottal</b>. Amióta megújult a kezelőfelület, <b>nem tudom szerkeszteni az oldalsó modulokat</b>, ami jelen pillanatban csak a következő részek tartalma miatt zavaró, bár úgy nagy általánosságban is eléggé idegesít. Van esetleg még valaki, akinek hasonló problémája van, vagy <b>valaki, aki netán tud rá megoldást?</b> Nagyon hálás lennék :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>Megint csak más:</b></u> <i>közeledünk a történet vége felé.</i> Nem tudom, mennyi van még vissza, azért nem 1-2 részről beszélünk, de lassan itt a vége. Ennek fényében <b>nemsokára hozom majd az új történet rövid ismertetőjét.</b> Még nyáron kezdtem el írni, egészen más, mint az eddigi kettő, amit olvashattatok tőlem. Se hírnév, se csillogás, se Tokio Hotel... Remélem, szeretni fogjátok, de bővebben majd később :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Legkésőbb kedden fent lesz az új fejezet</b>, próbálom úgy alakítani a dolgaimat, hogy holnap tudjam hozni, de nem akarok többet olyat ígérni, amit nem biztos, hogy be tudok tartani.</div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Legyen szép hetetek, Sophie xx</i></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-11525039802689345392013-10-02T19:36:00.000+02:002013-10-02T19:38:54.343+02:0017. fejezet: It Can't Be<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFaMhTeplDYomplve6TgyKFgTEAjwlK9_hYczp7vGFT9lOUiuinIVX9rf1o3F0BAKBALZj9-tEBJ5Z1W1fWm9Kga_bNu8PzCS6FFjnVhIaUQwHWGdPPHlJqfVdvpF6oDqaqTRsaDm9P-qm/s1600/ch17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFaMhTeplDYomplve6TgyKFgTEAjwlK9_hYczp7vGFT9lOUiuinIVX9rf1o3F0BAKBALZj9-tEBJ5Z1W1fWm9Kga_bNu8PzCS6FFjnVhIaUQwHWGdPPHlJqfVdvpF6oDqaqTRsaDm9P-qm/s1600/ch17.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elérkeztünk a <b>17. részhez, ami egy újabb "töltelék epizód"</b>, viszont azt gondolom, a <i>valaha volt legizgalmasabb</i>, ebből kiindulva pedig megígérhetem, hogy a következő részek olvasása alatt nem fogtok unatkozni ;) Kivételesen nem is rizsázok többet, csak <b>jó szórakozást kívánok!</b></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam eldönteni, hogy siessek-e, vagy inkább ne. Telefonban
tanúsított viselkedése megrémisztett, a gyomromban éktelenkedő gombóc
pedig csak egyre hatalmasabbra nőtt. Amikor beparkoltam a hatalmas
udvarba, most először sajnáltam, hogy nem lakik kicsit messzebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csengettem,
Tom pedig egyből ajtót nyitott, ám amikor megláttam arckifejezését,
borzalmas érzésem lett. Közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de
elhúzódott. Beléptem a hatalmas előtérbe, ami most egyszeriben még
nagyobbnak, és már-már szinte félelmetesnek tűnt. Őrült tempóban
rángattam le magamról a kabátot és a cipőmet, majd követtem Tomot, aki
egy szó nélkül megindult a konyha felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? – Kérdeztem remegő hangon. Nem szólt semmit, csak ledobott elém egy újságot. Szeme villámokat szórt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<b>EXKLUZÍV! ADAM STAN ELKÉPESZTŐ HÍREKET OSZTOTT MEG A HILLS IKREKRŐL</b><br />
Adam
Stan-t, a Hills ikrek menedzserét a Tokio Hotel ikreivel közös
születésnapi mulatságukon értük utol. Míg a fiatalok önfeledten
szórakoztak, Stan hihetetlen információkat tárt a nyilvánosság elé,
amikor a lányok és a Tokio Hoteles srácok kapcsolatáról faggattuk őt.
„Elképesztően aranyosak együtt, tisztára, mint egy hamupipőke-történet.
Csak azt nem tudom, hogyan kezelik majd a srácok, amikor az igazság
kiderül.” Kérdésünkre, hogy milyen igazságról beszél, Stan a
következőket mondta: „Te meg tudnád különböztetni az ikreket? Mármint
Biancát és Jade-et. Nem, igaz? Valószínűleg Bill és Tom sem, ezért
történhetett az, hogy hónapok óta a másikkal vannak együtt. Hogy tiszta
legyen, igen, úgy értem, akit Tom Biancának hisz, az Jade, akivel pedig
Bill kavar, az az igazi Bianca. Upsz, most elszóltam magam?” Az
érintetteket egyelőre nem sikerült utolérnünk, de biztosan állíthatjuk,
Németország egyik valaha volt legnagyobb botrányára készülhetünk.</blockquote>
</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-4484509468741177972013-09-29T21:02:00.000+02:002013-09-29T21:18:39.581+02:0016. fejezet: Birthdays<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv0G1FrmHr61A7Zagg6gOFs6_JdQJSXjwe4CdorYFxz9jMJxQk4nhWzpAcxoCYD87qPcfirVQHiGRKl9ks4AB-ALufpR4Euj4JszUd6domKeSozEJaQJVKx28KT9L2F0fI7UywjEXCtXP5/s1600/ch16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv0G1FrmHr61A7Zagg6gOFs6_JdQJSXjwe4CdorYFxz9jMJxQk4nhWzpAcxoCYD87qPcfirVQHiGRKl9ks4AB-ALufpR4Euj4JszUd6domKeSozEJaQJVKx28KT9L2F0fI7UywjEXCtXP5/s1600/ch16.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Itt is van a <b>16. fejezet</b>, kicsit megkésve, amiért ismét elnézéseteket kérem! Picit <b>Tom központú rész lett</b>, de valamiért úgy gondolom, ez nem lesz zavaró... :)) Régen volt már ilyen hosszú, és ilyen eseménydús a fejezet. Remélem, tetszeni fog. <i>A következő epizódról annyit mondanék, hogy elég rendhagyó lesz</i>, de ezt bővebben majd pár nap múlva kifejtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A novellára érkezett visszajelzéseket köszönöm szépen</b>, aki még nem olvasta, az az eggyel lentebbi bejegyzésre kattintva megteheti, ha szeretné! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Ps. bocsánat a fenti kép minősége miatt, de mindenképp ezt szerettem volna. Egyébként sem volt sokkal jobb, de a blogspot mostanában valamiért néha csúnyán rontja még tovább a képek minőségét :/ (Esetleg valakinek ötlet, hogy ez miért van?) </span></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Ez... ez nem az.<br />
- Hanem mi, henna?<br />
- Igen, pontosan! – Vágtam rá egyből.<br />
-
Te hülyének nézel engem? Szerinted nem ismerek fel egy tetoválást?
Ránéztél már az öcsémre? Lassan nem marad rajta szabad bőrfelület, ezen
kívül rajtam is van pár. Az egy tetoválás, Bianca.<br />
- Nem, nem az. És ha az is lenne, akkor mi problémád lenne vele?<br />
- Azon kívül, hogy tegnap este még nem volt rajtad, most pedig elég gyógyultnak tűnik? Semmi.<br />
-
Az egy henna, Tom, a fotózás kedvéért csináltuk. Most pedig, ha adnál
pár szabad percet, hogy helyrehozzam a sminkemet, nagyon hálás lennék.<br />
- Annyi szabad percet kapsz, amennyit csak akarsz – mondta, majd bevágta maga mögött az öltöző ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyből tárcsázni kezdtem Jade-et.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összerezzentem,
amikor meghallottam telefonom csörgését. Gyorsan feltápászkodtam és
körbenéztem. Bill továbbra is a kanapén feküdt, egyenletesen vette a
levegőt. Aludt. Én is aludtam. Az egész csak álom volt. Oh, hála
Istennek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Végeztél? – Suttogtam a telefonba, majd kimentem a konyhába, nehogy felkeltsem Billt.<br />
- Mi az istenért suttogsz?<br />
- Bill alszik.<br />
- Bill? Hogy a francba került oda Bill?<br />
- Majd elmesélem. Baj van? Feszültnek tűnsz.<br />
- Hogy baj? Nem annak nevezném, inkább totális katasztrófának.<br />
- Mondd, hogy nem az, amire gondolok...<br />
-
Ha arra gondolsz, hogy Tom meglátta a tetoválásomat, majd felelősségre
vont, most pedig fogalmam sincs, merre lehet, akkor eltaláltad.<br />
- Mi az, hogy fogalmad sincs, merre lehet?<br />
- Itt hagyott. Nem tudom, hová ment.<br />
- Ezért hívtalak úgy százszor...<br />
-
Oké, Jade, már késő. Hamarosan végzek ezzel a szarral, addig próbálj
meg kitalálni valamit. Azt mondtam neki, hogy henna, amit a fotózás
miatt csináltak, de nyilvánvalóan nem hitte el.<br />
- Igyekezni fogok – mondtam, majd letettem a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha
Tom nem tesz róla említést Billnek, nem lesz semmi baj. Bianca nem vesz
fel olyan ruhát, ami láttatni engedi tetoválását, én pedig mondhatom,
hogy lemostam a hennát. Igen, ez jó lesz. Bár nem tudom, mennyi esély
van rá, hogy Tom ne számoljon be testvérének egy ilyen helyzetről.
Valószínűleg semennyi.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bill még azelőtt elment, hogy
Bianca hazaért volna. Nővérem nem volt túl beszédes kedvében,
nagyvonalakban elmesélte a fotózást, kitért a Tommal való incidensére
is, majd vett egy forró fürdőt és lefeküdt aludni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már éjfél is
elmúlt, legalább ezerszer hívtam Tomot, de nem vette fel. Fogalmam sem
volt, mit mondanék neki, eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy
mindent bevallok neki, de ezt először mindenképpen Biancával kellett
volna megbeszélnem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A konyhában ültem az egyik bárszéken, miközben
egy bögre teát iszogattam. Nem tudtam aludni, túl sok volt a fejemben
cikázó gondolat. A mai napon őrlődtem. Rájöttem, hogy amióta együtt
vagyunk az ikrekkel, keveset beszélgetünk Biancával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is tudom
pontosan, hogy milyen a kapcsolata Billel, mint ahogyan ő sem tudja, én
hányadán is állok Tommal. Korábban nem zavart a tudat, hogy Tom nem
ugyanúgy szeret, mint ahogyan én őt. Elfogadtam, azt gondoltam, így is
menni fog. Biztos voltam benne, idővel belém fog szeretni. Tudtam, hogy
akarja, de ezek a dolgok sajnos nem így mennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Allie
felbukkanásáig minden rendben volt, azóta viszont megváltozott. Hiába
maradt velem, érzem, hogy sokkal ridegebben viselkedik. Tudom, hogy
minden csókunknál azt kívánja, bár őt csókolná, tudom, hogy minden
pillanatban csak rá tud gondolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy miért vagyok ennek ellenére mégis vele? Mert szeretem. Mert iszonyatosan szeretem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy
ezen gondolkodtam, csengettek. Annyira el voltam merülve a problémáim
között, hogy majdnem elejtettem bögrémet, úgy megijedtem a hirtelen
hangtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Belebújtam köntösömbe, majd elindultam az előtérbe, hogy
ajtót nyissak. Nem siettem el, nagyon jól tudtam, kivel fogom szemben
találni magam, és őszintén megmondom, nem sok kedvem volt egy hatalmas
veszekedéshez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bemehetek? – Kérdezte végül, egyáltalán nem abban a hangnemben, mint amire számítottam. Hangja fáradt, nyugodt volt.<br />
- Persze – arrébb álltam az útból, majd becsuktam mögötte a hatalmas bejárati ajtót. – Kérsz egy teát?<br />
- Inkább egy kávét, az most jobban esne.<br />
-
Rendben – elindultam a konyha felé, magam mögött Tommal. Helyet foglalt
a bárszéken, én pedig nekiláttam lefőzni egy adag kávét. – Merre
voltál? – Kérdeztem a lehető legtermészetesebben, miközben vizet
töltöttem a kávéfőzőbe. Rá sem néztem, mintha ez tényleg csak egy
amolyan rutinkérdés lenne.<br />
- Egy haverral voltam.<br />
- Értem – mosolyogtam rá, majd lenyomtam a kávéfőző gombját. – És jól szórakoztatok?<br />
- Igazából nem. Nem szórakoztunk, hanem beszélgettünk, elég sokat. Tudod, ő egy elég közeli barátom, Andreas a neve...<br />
- Igen, Bill... – Jézusom, mit művelek?! – Bill említette már egyszer. Futólag. Szóval Andreas?<br />
-
Igen, gyerekkori barát. Amolyan legjobb barát. Elég régen találkoztam
már vele, nagyon lefoglalt a stúdiózás, aztán az új album promózása,
neki pedig van itt a közelben egy nagyon jó kis szórakozóhelye. Szóval a
lényeg, hogy mostanában nem volt időnk úgy rendesen beszélgetni,
mindkettőnket lekötött a munka – szünetet tartott, én pedig közben elé
helyeztem a bögre kávét. – Köszönöm – mosolygott. – Te nem ülsz le?<br />
-
De, persze – viszonoztam mosolyát, majd megkerültem, és leültem mellé a
másik bárszékre. – Akkor most bepótoltátok a kimaradt időt?<br />
- Igen,
mondhatjuk így is. Elmeséltem neki mindent. Mindent – nézett rám.
Értettem, mire, illetve kire gondol, így csak némán bólintottam, és
kíváncsian vártam a folytatást, ami azonban nem érkezett.<br />
- És? – Kérdeztem végül.<br />
-
Andreas rávilágított néhány dologra. Például arra, hogy mekkora barom
vagyok. Ne haragudj, hogy úgy reagáltam a fotózáson, ahogy. Nem szabadna
így viselkednem veled... Csak, tudod... Nehéz ez az időszak, nem tudom,
hogy kezeljem. De remélem, együtt megoldjuk – rám emelte hatalmas barna
szemeit, rajtam pedig óriási megkönnyebbülés lett úrrá.<br />
- Persze, hogy megoldjuk – mosolyogtam rá, majd közelebb hajoltam és gyengéden megcsókoltam.<br />
- Itt maradhatok éjszakára?<br />
- Hogyne – feleltem, mire felállt a székről, felhúzott engem is, majd az emeleti hálószoba irányába kezdett húzni.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Boldog születésnapot, bátyókám!<br />
-
Boldog születésnapot, Bibi! – Bill már nyitotta volna a száját, hogy
elküldje testvérét valami melegebb éghajlatra, de Tom megelőzve ezt
nevetve beleboxolt egyet öccse vállába, majd megölelte.<br />
- Mit
csinálunk ma? – Kérdezte Bill, mire Tom kikerekedett szemekkel bámult
rá. – Csak vicceltem. Lassan el kellene kezdeni készülődni.<br />
- Bill, délelőtt 11 óra sincs még.<br />
- Pont ezért mondom. Nem akarok elkésni. Csinálnál egy kávét? Addig megpróbálom kitalálni, mit vegyek fel.<br />
-
Hogyne, természetesen. Egyébként így 24 évesen már lehetnél egy fél
fokkal önállóbb is – forgatta meg szemeit Tom, majd nekilátott a kávé
elkészítésének. A konyhában szöszmötölt, amikor csöngettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörölte
kezét, majd a bejárati felé indult, amikor azonban ajtót nyitott,
meglepődve tapasztalta, senki nem állt ott. Előre lépett egyet, hogy
jobban szemügyre vehesse a környéket, jobb lába alatt azonban nem a jól
ismert lábtörlőt érezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a...? – Morogta, miközben lehajolt, hogy felvegye a borítékot. Visszasétált a konyhába, majd felnyitotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<i>Úgy
hallottam, szeretsz játszani, úgyhogy itt van egy születésnapi
feladvány. Az ajándékodat elrejtettem a házban, a te dolgod csak
annyi, hogy megtaláld. Keresd abban a helyiségben, amelyikhez szép (?)
emlékek fűznek.<br />Hajrá, Szülinapos!</i></blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill? – Kiáltott fel Tom
az emeletre, öccse pedig hamarabb leszáguldott a lépcsőn, mint amire Tom
számított. – Nagyon unatkozol?<br />
- Nem, éppen nagyon el fogok késni. Majd találkozunk, bátyókám! – Mondta, majd szinte futva indult a bejárati ajtó felé.<br />
- És a kávéd? – Kiabált utána Tom.<br />
- Váljék egészségedre!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez tiszta hülye – motyogta a rasztás, de azért kitöltötte magának a kávét, és kiült a teraszra, hogy rágyújthasson.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azon
gondolkodott, miért szórakozik vele Bill. Ha ajándékot akar adni neki,
miért nem teszi meg ezt olyan egyszerűen, ahogyan más, normális emberek
szokták? Talán azért, mert Bill nem normális – gondolta, majd kihajtotta
a levelet, és újból végig olvasta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Keresd abban a helyiségben, amelyikhez szép (?) emlékek fűznek."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kizárt, hogy Bill olyan bátor legyen, hogy <i>oda </i>rejti az ajándékát. Különben is, olyan ez, mintha 5 évesek lennének, és a húsvéti nyuszi csomagját kéne keresni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Mi a franc ütött az öcsémbe? – Morogta, miközben elindult az emeletre.
Felért a lépcsőn, majd jobbra indult. Lépteit lassan szedte, míg végül
elért a folyosó végére. <i>Azóta </i>a nap óta nem tette be abba a szobába a lábát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan
lenyomta a kilincset, majd belépett, az ajtóban azonban megtorpant.
Körbenézett, mintha arra várna, valaki felbukkanjon. Titkon talán
tényleg arra várt, az ajándéka azonban nem ez volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hatalmas
franciaágyhoz sétált, amin egy újabb fehér boríték hevert. Leült, kézbe
vette a papírt, mielőtt azonban még felnyitotta volna, gondolatai
elkalandoztak...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Tényleg nem fogod fel...<br />- Mit, Tom? Mi a szarról beszélsz?<br />- A kurva életbe, Allie, szeretlek!<br />[…]<br />- Én is szeretlek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázta
fejét, hogy visszatérjen a valóságba. Igen, ezek valóban szép emlékek
voltak, ami azonban ezután következett, azokra még mindig élete
legrosszabb perceiként gondol vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Cseszd meg, Bill... – Gondolta, miközben felbontotta a borítékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<i>Ha most ezt olvasod, az azt jelenti, tudtad, melyik szobára gondolok. Örülök...</i></blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
kikerekedett szemekkel bámulta a papíron szereplő fekete betűket.
Lehetséges lenne? Lehetséges lenne, hogy nem Bill szórakozik vele,
hanem... Allie-től vannak a levelek? Tovább olvasta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<i>Az ajándékod délután ötkor érkezik, lehetőleg legyél otthon. Remélem, örülni fogsz neki, a többiről majd később.<br />Jó agyalást, Szülinapos! Tudom, hogy most azt csinálod... :)</i></blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
egészen biztos lett a dolgában. Allie. De az is száz százalék, hogy
ebben Bill keze is benne van. Nem tudta, hova ment öccse, de azt
gyanította, szeretett volna eltűnni a szeme elől. Talán jól tette, talán
viszont Tom örült volna, ha ezeket a perceket megoszthatja Billel is.
És hol van még az öt óra... Úgy döntött, napja további részét az Xbox társaságában fogja tölteni.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Pontban öt órakor
csengettek, Tom azonnal pattant, hogy ajtót nyithasson, ám ismét nem
azzal találta szemben magát, mint akire legbelül számított.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te minek csöngetsz?<br />
- Nem vittem kulcsot – felelte Bill.<br />
- És ez?<br />
- Fogalmam sincs, itt volt. Minden esetre a te neved van rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom felemelte a hatalmas csomagot és becipelte a nappaliba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Még elárulhatod, hogy mi folyik itt – vetette oda öccsének Tom, miközben hámozta le a fóliát a hatalmas dobozról.<br />
- Mondtam már az előbb is, hogy nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
végre kibontotta kicsinek nem nevezhető csomagját, amikor pedig
meglátta, hogy mit rejt a hatalmas doboz, szinte sokkot kapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azta – ocsúdott fel elsőként Bill.<br />
- Ez egy...<br />
- ... Gitár, amit még Los Angelesben nézegettél egy katalógusban.<br />
- Igen – hitetlenkedett tovább Tom.<br />
- Igen, nekem is úgy tűnik.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLz1sMAhSrxohVlq9R_TINV6f7meZ0m1CuNx77GkCv7JC2NIZzpLQjHC52T-mBaxQ8v1eBTqDD3gBM3E0LCl5wdJInWXVU5e38hqFJ8iPP78xTuzUWu3raeLmjV75x2IsaHl8vosE4uW0h/s1600/tombday.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLz1sMAhSrxohVlq9R_TINV6f7meZ0m1CuNx77GkCv7JC2NIZzpLQjHC52T-mBaxQ8v1eBTqDD3gBM3E0LCl5wdJInWXVU5e38hqFJ8iPP78xTuzUWu3raeLmjV75x2IsaHl8vosE4uW0h/s1600/tombday.png" /></a> </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Bill, rajtad kívül senki...<br />
-
Biztos vagy benne? – Mosolygott Bill. – Ideje lenne készülni, úgyhogy
én neki is látok, ha visszatérsz a Földre, neked is ezt javaslom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
döbbenten nézte ajándékát, amikor észrevette, hogy ehhez is mellékeltek
egy fehér borítékot. Szélsebesen hámozta ki belőle a levelet, majd
kíváncsian látott neki az olvasásnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<i>Boldog születésnapot! Azt hiszem, mostanra már tudod, kit kell hívnod, ha szeretnéd megköszönni... :)</i></blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Percek,
majd órák teltek el, miközben Tom szinte mozdulatlanul, telefonját
szorongatva ült a hatalmas nappaliban. Tudta, mit kellene tennie, meg is
akarta tenni, de egyszerűen nem tudta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mi a szart csinálsz? – Bill szavai húzták vissza a valóságba.<br />
- Mi?<br />
- Mit csinálsz? Tom, nyolc óra elmúlt, a lányok mindjárt itt vannak, utána pedig indulnunk kell. Indíts készülni!<br />
-
És ez? – Kérdezte Tom, miközben ajándéka felé bökött. Örült neki, talán
csak annak örült még jobban, hogy attól kapta, akitől, nem akarta
azonban, hogy Bianca a buli előtt szerezzen róla tudomást.<br />
- Majd én elintézem. Na, nyomás!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A
lányok fél kilenc körül érkeztek, utána pedig egyből elindultak Andreas
szórakozóhelyére. Tom miatt majdnem elkéstek, de a rasztásnak sikerült
még időben összeszednie magát, így a megbeszélt időpontban érkeztek meg a
klubhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogyan beléptek, a lányok szinte tátott szájjal
bámultak, Tom és Bill számára azonban minden egyes bútor ismerős volt.
Most nem volt szükség VIP karszalagokra, hiszen csak a négy ünnepelt,
valamint meghívottjaik tartózkodtak a szórakozóhelyen egész éjszaka.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem telt el egy perc, Andreas máris mellettük termett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bianca, Jade, ő itt Andreas, a gyerekkori legjobb barátunk. Andreas, ők itt Bianca és Jade, a szerencsések – vigyorgott Tom.<br />
-
Beszarás, ti aztán tényleg nagyon hasonlítotok... – Tom alig láthatóan
hátba verte Andreast, mire az észbe kapott. - … Egymásra.<br />
- Mivel ikrek, nagyokos – nevetett Bill, észlelve a helyzetet.<br />
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek – nyújtotta kezét elsőként Jade. – Bianca Hills.<br />
- Már sokat hallottam rólad, kedves Bianca – mosolygott kedvesen a szőke srác.<br />
- Azt javaslom, kezdjük el megalapozni a hangulatot – csapta össze tenyerét Bill, mire a négyes a bárpult felé indult.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány
órája már barátaikkal együtt szórakoztak, Tom ezalatt pedig egyre és
egyre feszültebbé vált. Muszáj volt kijutnia innen, muszáj volt egy kis
friss levegőt szívnia. Akárhogy próbálkozott, csak Allie-re tudott
gondolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit távolabb ment a szórakozóhelytől, ahol már nem
hallotta olyan hangosan a zenét, majd gondolkodás nélkül tárcsázni
kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, már soha nem hívsz – szólt bele a hang, amiben Tom titkon egész nap reménykedett.<br />
- Hogy...<br />
- Csináltam ezt az egészet? – Hallotta, hogy a lány mosolyog. – Kérdezd az öcsédet.<br />
- Milyen egy sunyi dög! – Színlelt felháborodást Tom.<br />
- Igen, szerencsére.<br />
- Egyébként tudtam, hogy tőled vannak a levelek.<br />
- Honnan?<br />
-
Rajtad kívül csak egy ember van, aki igazán ismer, de egyrészt Bill nem
ilyen kreatív, másrészt nem lett volna szükség arra, hogy ezt tegye.<br />
- Hmm, tulajdonképpen örülök, azt hiszem.<br />
- Allie, az a múltkori levél...<br />
-
Ne, ne most. Csak szerettem volna valamivel személyesebben is boldog
szülinapot kívánni. Rendben? Menj és élvezd a bulidat, gondolom, van egy
kis felhajtás.<br />
- Csak egy egészen kicsi – nézett Tom a különböző led-lámpákkal kivilágított klub irányába.<br />
- Igen, képzelem – nevetett Allie. – Érezd jól magad.<br />
- Majd igyekezni fogok – felelte Tom komoran, majd elköszöntek egymástól, a vonal pedig megszakadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Boldog szülinapot!<br />
- Isten éltessen, Tom!<br />
-
Boldog születésnapot – csak úgy záporoztak a jókívánságok, amikor Tom
visszaért a buli helyszínére. Tekintetével egyből öccsét kezdte keresni,
majd meg is találta a lányok társaságában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hölgyeim, elnézést,
de elrabolnám a fiatalembert – mondta, mire a lányok kérdőn néztek rá. –
Kis taktikai megbeszélés – erőltetett arcára mosolyt Tom, majd karon
ragadta öccsét, és a kijárat felé kezdte húzni.<br />
- Magamtól is tudok
ám menni, nincs szükségem arra, hogy így rángass. Még a végén elesünk és
összekoszolódik a ruhám – Tom csak megforgatta szemeit, majd elengedte
testvérét, továbbra is az ajtó irányába tartva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tekintsük el
attól a résztől, hogy ordibálsz velem, és ugorjunk oda, hogy bocsánatot
kérek, jó? – Kezdte Bill. – Amikor Allie felhívott, nem tudtam és nem
is akartam nemet mondani neki. Tudom, hogy szeret téged és mindketten
tudjuk, hogy te is így érzel, úgyhogy csak azt akartam, legyen esélye
felköszönteni. Sajnálom, öregem, oké?<br />
- Befejezted? – Kérdezte Tom, miközben órájára pillantott.<br />
- Aha.<br />
- Hál’ Istennek. Nem fogok ordibálni veled. Miért tenném?<br />
- Akkor?<br />
- Csak meg akartam köszönni.<br />
- Tényleg?<br />
- Tényleg. Szóval kösz, öcsi, nagy voltál.<br />
- Természetesen... – Forgatta meg szemeit ezúttal Bill. – Egyébként miért nem vagy vele?<br />
- Mi van?<br />
- Miért nem vagy Allie-vel?<br />
- Miért lennék?<br />
-
Mert szereted, Tom, és mert ő is szeret téged. Ilyenkor az emberek
összejönnek és boldogan élnek, míg meg nem halnak... Tudod, mit
mondanak. Az igazi, nagy szerelem csak egyszer kopogtat az ajtón. Lehet,
hogy jól érzed magad Biancával, de ő nem Allie.<br />
- Na ne csináld.<br />
-
Kussolj és hallgass végig! – Tom kikerekedett szemekkel bámult öccsére,
aki ritkán szokott így beszélni. – Nem is értem, mit szenvedtek ezen
ennyit. Adott két ember, akik szerelmesek egymásba, ráadásul nem is
akármennyire, mégsem vagytok együtt. Miért nem, hm?<br />
- Ez nem ilyen egyszerű...<br />
-
Ez kurva egyszerű, Tom. Másfél éve a nyavalygásodat hallgatjuk, először
arról, hogy miért basztad át Allie-t, utána arról, hogy miért voltál
egy barom, hogy elengedted, mostanában pedig lehet, hogy nem
nyavalyogsz, de én látom rajtad, hogy min mész keresztül. Egyrészt
azért, mert fantasztikus emberismerő-képességgel rendelkezem, ugyebár,
másrészt pedig azért, mert az idióta ikertestvérem vagy. És ha esetleg
azt hinnéd, hogy nem, akkor elárulom, hogy Georg és Gustav is látják,
mellesleg kicsit aggódnak is miattad, hogy mi lesz így veled a turnén.
Visszatérve, csak a hülye nem látja. Uh, akkor Bianca lehet, hogy hülye.
Pedig egész okos lánynak...<br />
- Bill?<br />
- Igen?<br />
- Fogd be.<br />
- Fáj az igazság, ugye, bátyókám? – Veregette meg bátyja vállát Bill.<br />
- Nem fáj... Csak...<br />
- Csak így kimondva teljesen más, mint amikor csak a fejedben küszködtél ezekkel a gondolatokkal.<br />
- Néha utálom, hogy ennyire ismersz – mosolygott testvérére Tom.<br />
- Pedig jobb, ha elfogadod, mert a testvéred vagyok, és életed végéig melletted leszek.<br />
- Ez az én szerencsém – nézett Tom őszinte hálával Billre.<br />
-
Beteg vagy? Még akkor sem szoktál ilyeneket mondani. Na, gyerünk vissza
a buliba, rúgjunk ki a hámból, elvégre is születésnapunk van, tesókám!<br />
- Bill!<br />
- Hm?<br />
- Köszönöm.<br />
- Már mondtad.<br />
- Nem, most nem azt. Ezt beszélgetést.<br />
- Bármikor, Tom – mosolygott Bill. – Na, szedd a lábad, a lelkeddel majd ráérünk holnap foglalkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A
buli jó hangulatban telt, még a menedzserek felbukkanása sem tudta
elrontani Bill, Bianca és Jade őszinte-, valamint Tom színlelt örömét.
Egész este ajándékán, Allie-n és telefonbeszélgetésükön gondolkodott.
Lélekben egyáltalán nem volt ott a bulin.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nézte, ahogyan az a
rengeteg ember, aki miattuk jött el, önfeledten szórakozik. Nézte,
ahogyan Adam interjút ad. Nézte, ahogyan a lányok boldogan táncolnak,
vagy ahogyan öccse és Jade néha egy-egy csókot adnak a másiknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából
reggel hat körül ért véget a buli, ami igazi megváltás volt Tom
számára. Mindannyian fáradtak voltak, így arra jutottak, mindenki
hazamegy, és majd valamikor délután, koraeste találkoznak, ha kipihenték
magukat.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – Szóltam bele álmosan. Tom hívására keltem.<br />
- Gyere át – felelte, hangjában némi idegességgel.<br />
- Most keltem, összeszedem magam, aztán...<br />
- Nem érdekel. Gyere át. Most – felelte, majd letette.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
Óriási
gombóc nőtt a torkomban, kimásztam az ágyból, néhány perc alatt
összekaptam magam és indultam. A nappaliba érve észleltem, hogy Bill itt
van nálunk. Fogalmam sincs, mikor érkezhetett, tulajdonképpen azt sem
tudom, hány óra van. Intettem nekik, majd elindultam a Kaulitz villa
felé.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-64494900262217027582013-09-28T22:50:00.000+02:002013-09-28T22:50:20.463+02:00Novella - Room For Rent<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLSbvjbzBlnc9pcs6VRCa74E1i6TuJ1bv5_h9RGVDOp2vbq2k9KyMfxsfXV8vJnApEW8gpF4RIQRq_V8XyOhoNCTwFRzifc_W1ODFq3vR4T4cVW8S-8mdkuPdcA4xdT8bTsMODQExsyEKb/s1600/rfr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLSbvjbzBlnc9pcs6VRCa74E1i6TuJ1bv5_h9RGVDOp2vbq2k9KyMfxsfXV8vJnApEW8gpF4RIQRq_V8XyOhoNCTwFRzifc_W1ODFq3vR4T4cVW8S-8mdkuPdcA4xdT8bTsMODQExsyEKb/s1600/rfr.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint ahogyan a címben is láthatjátok, és ahogyan a chatben is írtam, <b>sajnos nem készültem el az új résszel, ne haragudjatok.</b> <b>Holnap igyekszem hozni!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Most pedig szeretném megosztani veletek az <b>új novellámat</b>, pontosabban annak az első részét. Amikor elkezdtem ezt írni, <i>eleinte komplett sztorinak szántam</i>, de aztán akárhogyan gondolkodtam, rájöttem, hogy nem fogom tudni 15-20 részen keresztül csavarni a sztorit. Ezért arra jutottam, hogy egy <i>néhány részes novella lesz belőle.</i> Ezt szántam a prológusnak, azért ilyen rövidke, a következő epizódok hosszabbak lesznek! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, tetszeni fog, nagyon izgulok a véleményetek miatt. <b>Jó olvasást!</b></div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
- Rohadtul elegem van belőled, Bernhard! Ez volt az utolsó ilyen alkalom! – Üvöltöttem, ahogy csak a torkomon kifért.<br />- Igen, ez volt az utolsó, megígérem – mondta, de egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki tényleg sajnálja.<br />- Szerintem nem értesz.<br />- De értelek, uncsitesó. Többet nem fordul elő. Bocs. Van kaja?<br />- Nem, tényleg nem értesz, <i>uncsitesó</i>. Szedd össze a cuccaidat, és keress egy olyan albérletet, ahol megtűrnek.<br />- De...<br />- Nincs de.<br />- Elmondom anyának!<br />- Akkor azt is mondd el neki, hogy minden nap más ribancokat hozol ide, de a tanulásba fele ennyi energiát sem fektetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt az utolsó beszélgetésem unokatestvéremmel, aki kérésemnek eleget téve összepakolta a dolgait, és elhagyta a lakásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy
két szobás, helyes kis lakásban élek Berlin központjában. Egyetemista
vagyok, Bernhard szintén abban a suliban tanul, ahol én is, csak más
szakon. Én pszichológusnak készülök, és elég komolyan veszem a sulit,
bár nem szeretek tanulni, de tudom, ha el akarok érni valamit az
életben, nem lóghatok egész évben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eleinte jól kijöttünk
Bernharddal, nemrég azonban elkezdődtek a problémák, amik egyre csak
súlyosabbak lettek. Állandóan idehordta a nőcskéit, akiket a kampuszon,
vagy egy-egy buliban szedett össze. Hova szépítsem, minden éjjel valami
ribanc nyögdécseléseire keltem, reggelre ki volt fosztva a hűtő, de a
kis pillangók gyakran elhasználtak a tusfürdőimet vagy a parfümjeimet
is. Kinek van kedve így élni, pláne a saját lakásában?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eltelt két
hét, mióta kidobtam az unokaöcsémet, aki azóta tudomást sem vesz rólam.
Ha az egyetemen találkozunk, csak elsétál mellettem, mintha nem is
ismerne. Szép. Először élveztem az egyedüllétet, pár nap elteltével
viszont egyre frusztrálóbbá vált, hogy nem tudok kihez szólni. Hirtelen
hatalmasnak tűnt a két szobás lakás, ezért úgy döntöttem, feladok egy
hirdetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<u><b>17 nm-es szoba kiadó Berlin központjában (egyetemisták részére)</b></u><br />
<br />
<b>Hirdetés szövege</b><br />17 nm-es szoba kiadó fiatal egyetemista lány részére! Ha te is a berlini egyetemen tanulsz, és szeretnél a közelében lakni, ezt a szobát neked találták ki.<br />Nem
zavar, ha dohányzol, viszont legyél rendszerető és korrekt. Akkor
jelentkezz, ha képes vagy együtt élni más emberrel, és nem okoz gondot
néhány alapvető szabály betartása.</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyértelmű volt, hogy csak
lányok jöhettek szóba. Egyrészt nem akartam semmi hasonlót, mint ami
Bernharddal volt, másrészt pedig már hat hónapja komoly kapcsolatom van.
A barátom szerencsére nem féltékeny típus, mindketten elég lazák
vagyunk. Nem telepszünk rá a másikra, nem folytjuk meg, és nem vagyunk
együtt a nap minden egyes percében. Vannak barátaink, rájuk épp annyi
időt szánunk, mint kapcsolatunk előtt. Szerintem ez így teljesen rendben
van, azért is működik már fél éve ez a dolog köztünk. Egyébként pedig
szeretem őt, nyilván ez is elég fontos szempont.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mizu, Kaulitz? – Vettem fel a telefont, éppen ő hívott.<br />- Van programod estére?<br />-
Azon kívül, hogy öt percenként csekkolom, hányan nézték meg a
hirdetést, és továbbra sem értem meg, miért nincs jelentkező a
lakásomra? Nem, azt hiszem, nincs programom – feleltem nevetve.<br />- Még mindig semmi?<br />- Semmi.<br />- Basszus. Nem baj, ne bánkódj, előbb-utóbb lesz valaki.<br />- Remélem is... – Sóhajtottam nagyot.<br />- Szóval, amennyiben nincs programod, elmehetnénk moziba.<br />- Jól hangzik, de mi lenne, ha inkább itthon filmeznénk? Nincs kedvem a tömeghez.<br />- Legyen, ahogy szeretnéd. Nyolcra ott vagyok – mondta, majd kinyomott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp
csak letettem a telefonomat, csengettek. Nem vártam senkit, így ötletem
sem volt, ki lehet. Az ajtóhoz siettem, kinyitottam, majd egy fiatal
sráccal találtam szemben magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Segíthetek? – Néztem rá furcsán.<br />- Itt van az a kiadó szoba, nem? – Kérdezte minden köszönés nélkül.<br />- Igen, de...<br />- Pöpec. És mizu, lakótárs? – Kérdezte, miközben besétált a lakásomba, és elkezdte lepakolni a cuccait.<br />- Már megbocsáss, de te mégis mit csinálsz?!<br />- Mit gondolsz?! Beköltözöm.<br />- Te?<br />- Miért, ki más? – Nézett körbe, mintha lenne itt rajtunk kívül még valaki.<br />- Gondolom, láttad a hirdetést, akkor pedig nyilván azt is olvastad, hogy lánnyal szeretnék együtt lakni.<br />- A saját nemedhez vonzódsz, vagy mivan’? – Kérdezte röhögve.<br />- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de nem, csak pont az ilyen seggfejeket szeretném elkerülni.<br />- Szerintem jóban leszünk – mondta, majd levágta magát a kanapéra. Lehet ennyire pofátlan valaki?<br />- Először is, lennél oly kedves, és megtennéd, hogy leveszed a cipődet a dohányzóasztalomról?<br />- Másodszor? – Kérdezte, de lábát meg sem mozdította.<br />- Ki a franc vagy te?<br />- Tom Trümper.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-72844003666488437242013-09-25T18:20:00.000+02:002013-09-25T18:20:00.980+02:0015. fejezet: How long...?<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqqHx7LXXUQTDPZxDShMsDpq5VpqoFPgjQ3Xn_TZYInU-f5mYyelqmt7ewrN_FoCRGqChNsPRn_bgumrC6uoEX1YlGeosWB37HiBd1tHQJJQ72FCK9s0t4p4bvpckcafPB_OBNsBeyLEs2/s1600/ch15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqqHx7LXXUQTDPZxDShMsDpq5VpqoFPgjQ3Xn_TZYInU-f5mYyelqmt7ewrN_FoCRGqChNsPRn_bgumrC6uoEX1YlGeosWB37HiBd1tHQJJQ72FCK9s0t4p4bvpckcafPB_OBNsBeyLEs2/s1600/ch15.jpg" /></a></div>
<br />
Az a helyzet, hogy <i>elfogytak a fejezetek, amik előre meg voltak írva</i>, ennek köszönhető, hogy az aktuális fejezet címe nem "Birthdays" lett, mint ahogyan tegnapig fel volt tüntetve oldalt. Nagyjából megvannak az ötleteim, de ezek leírva mindig sokkal hosszabbak, úgyhogy <i>megint nem fért bele ebbe az epizódba, amit eredetileg szerettem volna.</i> Azt gondolom viszont, hogy <b>elég érdekesen lett vége a mostani résznek, több szempontból is...</b> Nem is rizsázok többet, jó olvasást kívánok! :))<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;">Ps. van végre új szavazás, kezeket fel, és frissült a video is, ami most ismét az egyik kedvenc TH számom :) </span></div>
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
- Ez... Bianca, nem.<br />
- Most akkor elmész, vagy mi lesz?<br />
- Nem.<br />
- Akkor meg vedd már le azt a ruhát és add ide, mert el fogok késni.<br />
- Tom is ott lesz. – Mondtam hirtelen.<br />
- És akkor mi van? Jade, azt fogja hinni, hogy te vagyok. Majd igyekszem kerülni a csókot és társait, nem akarok hányni.<br />
- Biztos, hogy nem hánynál, mivel...<br />
- Fúj, ne. Csak add már azt a ruhát. Pár óra és itt vagyok, viszont addig is...<br />
- Addig is?<br />
- Te, vagyis én, hirtelen nagyon beteg leszek.<br />
- Most akkor mégsem mész?<br />
- Istenem, te tényleg a testvérem vagy? – Kérdezte lesajnálóan, miközben előkapta telefonját és tárcsázott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Bill, drágám – eszelős fuldoklásba kezdett. – Egy kicsikét megfáztam,
elnapolhatnánk a vacsorát? – Köhögött tovább. – Nagyszerű. Akkor holnap.
Csók!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos, ami biztos, itt van a telefonom, de ha lehet, ne
vedd fel, bárki is keres. Majd holnap visszahívok mindenkit és azt
mondom, aludtam. Most pedig add ide a tiédet. – Úgy tettem, ahogy kérte.
– Meg kell jegyeznem valamit, drága húgocskám, de ne sértődj meg.<br />
- Mondd.<br />
- Ez a ruha rajtam sokkal, de sokkal jobban áll. – Csak megforgattam a szemeimet. – Most pedig kívánj szerencsét.<br />
- Sok szerencsét! – Mosolyogtam rá.<br />
-
Köszönöm, de szükségtelen. Tökéletes leszek, mint mindig. – Mindketten
nevetni kezdtünk, majd megöleltem nővéremet, aki elindult a fotózásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen
nagyon furcsa érzés volt Jade-nek lenni, hónapok óta úgy viselkedtem,
mint Bianca. Úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt, hiszen a nap
további részében nekem nincs semmi más dolgom, mint lazítani és pihenni.
Talán megnézhetnék néhány romantikus vígjátékot, vagy elkezdhetnék egy
jó kis sorozatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy ezen gondolkodtam, már a fürdőben voltam
és dobáltam le magamról a különböző ruhadarabokat. A hatalmas tükör
előtt álltam, már csak a fehérneműm volt rajtam, amikor hirtelen
bevillant. Bianca nem mehet el helyettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rohantam a nappaliba telefonomért és tárcsázni kezdtem, de nem vette fel.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ BIANCA ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Nagyszerű vagy, Bianca! Most fordulj a másik oldaladra, jobb kezet csípőre! Eeeez az, bébi, imád a kamera!<br />
- Bébi?! – Horkant fel Tom.<br />
- Édes, ne vedd olyan komolyan – vigyorgott rá Derek, a fotós.<br />
- Szent szar – bámult rá Tom, majd úgy döntött, többet inkább meg sem szólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ideje lenne megválni attól a melltartótól – utasította Adam a fotóst.<br />
- Szerintem már így is elég sokat sejtető fotósorozat lesz – mondta Tom.<br />
- Tom, micsoda öröm, hogy te is itt vagy! Mikor érkeztél?<br />
- Veletek jöttem, Adam.<br />
- Ah, valóban. És miért?<br />
- Mit miért?<br />
- Miért vagy itt?<br />
- Mert a barátnőmet topless fotózásra kényszeríted – sziszegte dühösen Tom.<br />
- Le azzal a melltartóval – mondta kedélyesen Adam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vetettem
egy pillantást Tomra, igyekeztem nem arra gondolni, hogy pillanatokon
belül a barátom bátyja előtt fogok egy szál semmiben parádézni. Tom
bátorítóan mosolygott rám, majd szinte észrevehetetlenül bólintott
egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bianca, drágám, nem érünk ám rá egész nap – mondta Adam továbbra is ugyanabban a tenyérbe mászó stílusban.<br />
- Persze, máris – dadogtam, majd kikapcsoltam melltartómat, hogy folytathassuk ezt az istenverte fotózást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden
erőmmel azon voltam, hogy a legjobb formámat hozzam. Csak Billre tudtam
gondolni, és arra, hogy itt állok a bátyja előtt, mindössze egy tangát
viselve, és próbálok a lehető legtermészetesebben viselkedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy
Adamre pillantottam, a hányinger kezdett kerülgetni. Nem tudtam nem
észrevenni, ahogyan rajtam legelteti a szemeit. Undorító volt, túl
akartam esni ezen az egészen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerettem volna azt mondani, hogy
Jade ezért jön nekem eggyel, de az az igazság, hogy talán éppen most
egyenlítem ki a számlámat, amiért anno elküldtem magam helyett
vacsorázni Tommal. Bár kétségtelen, hogy az sokkal jobban sült el, mint
ez a hülye délután.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, kisszívem, ne gondolják a férfiak, hogy mindent megkaphatnak belőled – szólalt meg Derek.<br />
- Majd mindjárt megmondom, hogy mit kaphatnak meg belőle... – sziszegte Tom.<br />
-
Képletesen értettem, édes – felelte Derek, majd visszafordult hozzám. –
Bianca, fordulj meg és nézz vissza ránk a vállad felett azzal a szexi
nézéssel. Iiigen, ezzel. Fantasztikus vagy, kicsim!</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen
a harmadik film közepénél tartottam, amikor telefonom, pontosabban
Bianca telefonja megcsörrent. Ismét. Már vagy ötödik, hatodik
alkalommal. Bill kereste. Nem vettem fel, ahogyan nővérem kérte. Majd,
ha hazaért, visszahívja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán egy óra telhetett el,
amikor hangos dörömbölésre lettem figyelmes. Körbenéztem, a nappali
kanapéján feküdtem. A TV kijelzője fekete színbe öltözött, ami azt
jelentette, a film már véget ért, miközben én elaludtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kopogás
nem akart elhalkulni, sőt, egyre csak erősödött, így gyorsan beletúrtam
a hajamba, hogy valahogy azért mégiscsak kinézzek, majd siettem az
előtérbe, hogy ajtót nyithassak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill? – Kikerekedett szemekkel bámultam az ajtóban álló Kaulitz-ra, azt hiszem, hirtelen sokkot kaptam.<br />
-
Végre már! Órák óta hívogattalak, kezdtem aggódni érted. Sőt,
tulajdonképpen nagyon aggódtam, azért is döntöttem úgy, hogy beülök a
kocsiba és idejövök – azon kezdtem gondolkodni, levegőt vesz-e vajon,
miközben beszél. – Útközben azért beugrottam abba a sarki
gyorsétterembe, vagy fene tudja, mi az, és vettem neked levest. Nem
tudom, szereted-e a csípőset, úgyhogy két félét hoztam. A csípős most
kifejezetten jót tenne neked, kitisztítaná a légutaidat, viszont, ha nem
szereted, akkor van itt sima is. Szereted egyébként? – Pislogás nélkül
bámultam rá. Egyrészt, mert tényleg rengeteget beszélt, másrészt, mert
annyira aranyos volt. Aggódva idejött, de közben nem felejtett el venni
két tál levest, ami meggyógyíthatja Biancát. Aki mellesleg nem is beteg,
és aki mellesleg nem én vagyok. Azon tűnődtem, vajon Tom megtenne-e
hasonlót értem. Valószínűleg nem.<br />
- Bill, ez nagyon... Istenem,
nagyon aranyos vagy, köszönöm! – Megöleltem, majd elhúzódtam tőle és
elvettem a csomagokat. – Szeretem a csípőset, de ha te is azt ennél
szívesebben, csak nyugodtan – mosolyogtam rá.<br />
- Viccelsz? Most
mondtam, hogy jó hatással lenne rád. Edd csak meg, nem hiszem, hogy
betegen szeretnéd ünnepelni a születésnapodat – vigyorgott.<br />
- Mit? Jó
ég... Teljesen elfelejtettem – bámultam magam elé. Annyira lekötött a
töménytelen mennyiségű hazugság, amivel nővéremmel belekevertük
magunkat, hogy már a saját születésnapomról is megfeledkeztem.<br />
-
Remélem, ez nem jelenti azt, hogy az enyémet is elfelejtetted. Két
nappal később esedékes, ugyebár – tette hozzá „burkolt” célzásként.<br />
- Hogy felejthetném el? – Hazudtam. Basszus, basszus, sürgősen ajándékot kell vennem Tomnak.<br />
- Tommal arra gondoltunk, hogy elsején tarthatnánk egy közös bulit.<br />
- Elsején? – Vontam fel a szemöldökömet.<br />
-
Igen, de nem azért, amire gondolsz – nevetett. – A legjobb barátunknak,
Andreasnak van itt egy klubja, de ez az első szabad időpont, amikor ki
lehetne bérelni. Még a mi kedvünkért sem tudta máshogy megoldani.
Eredetileg 31-én akartuk tartani, hogy pont a két dátum közé essen,
de nem lehet, valami nagyszabású buli lesz. Úgyhogy az elsejében
maradtunk vele, gondoltuk, biztos megfelel nektek is, mivel azt a napot
nyilván velünk akarnátok tölteni – mosolygott elégedetten.<br />
- Persze, megfelel.<br />
-
Szuper. Mi már szóltunk pár barátunknak, hívjatok fel ti is mindenkit.
Tulajdonképpen el is kezdhetnénk most a szervezést, gondolom, a legtöbb
ismerősötök LA-ből jönne, jobb, ha még időben szóltok mindenkinek.<br />
-
Igen, igen, igazad van – mondtam mosolyogva, majd ismét pánikba estem.
Biancával többnyire közös a baráti társaságunk, de van pár ember, akit a
másik nem ismer, vagy nem feltétlenül ápol vele felhőtlen kapcsolatot.
Bianca legjobb barátja az egyik volt barátom, bár tulajdonképpen nem is
nevezném igazi kapcsolatnak azt, ami köztünk volt. Összekavartunk
néhányszor, az elválás pedig nem sikerült túl békésre. A gondolat, hogy egy egész estén keresztül
Biancakéknt kell bájolognom vele, megrémisztett.<br />
- Megmelegítem a
levest, aztán kezdhetjük is a szervezést – csapta össze tenyerét Bill,
kizökkentve ezzel engem a gondolkodásból.<br />
- Igen, az, öhm, az nagyszerű lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor ott találkozunk, Diana! Csók – mondtam, miután felhívtam nagyjából a századik embert is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- Hogy haladsz? – Kérdezte Bill, felpillantva jegyzetei közül. Azt hiszem, éppen az étlapot igyekezett összeállítani.<br />
- Már majdnem mindenkivel beszéltem.<br />
-
Liam? – Kérdezte elég érdekes hangleejtéssel. Liam Bianca legjobb
barátja, úgy tűnik, erről nem felejtett el beszámolni Billnek sem.
Micsoda szerencse...<br />
- Vele még nem beszéltem, de ha esetleg zavarna
téged a jelenléte, nem hívom fel – előbbi furcsa hangleejtése remek
menekülőútnak tűnt.<br />
- Ne viccelj... Mondtam már a múltkor is,
megbékéltem a tudattal, hogy a legjobb barátod egy srác. Csak tudod,
ahogyan akkor is említettem, én nem nagyon hiszek ebben a fiú-lány
barátságban. De természetesen nem várom el, hogy emiatt nélkülöznöd
kelljen őt a születésnapi bulidról – mondta mosolyogva. Ma már sokadjára
jutott eszembe Bianca, amint LA-ben, a hotelben Tomnak szegezett egy
kérdést: „Ti tényleg testvérek vagytok?” Bill annyira más volt. Sokkal,
de sokkal figyelmesebb, mint a bátyja. Hiába voltam őrülten szerelmes
Tomba, kicsit azért irigyeltem nővéremet. Arra vágytam, hogy engem is
ennyire szeressen valaki. Hogy Tom ennyire szeressen.<br />
- Köszönöm –
feleltem őszinte hálával a hangomban, bár nem tudtam volna megmondani,
hogy igazából miért is vagyok hálás neki. Azért biztosan nem, hogy fel
kell hívnom Liam-et. Talán inkább azért, hogy ennyire törődik Biancával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy
döntöttünk, megnézünk egy filmet. A hatalmas kanapén feküdtem Bill
karjaiban. Hihetetlenül kényelmetlenül éreztem magam, de igyekeztem úgy
viselkedni, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Alszol? – Kérdezte.<br />
- Nem, miért?<br />
- Szeretnék beszélni veled. Valami komoly dologról...<br />
- Baj van? – Kérdeztem, torkomban hatalmas gombóccal. Miért pont most akar fontos dolgokról beszélgetni?!<br />
-
Nem, dehogy. Ellenkezőleg – mosolygott, majd nadrágzsebéhez nyúlt és
elővett egy kis dobozkát. – Eredetileg csak a bulin akartam megkérdezni,
de nem tudok addig várni. Egyszerűen nem megy – felnyitotta a doboz
tetejét, amiben egy hatalmas gyémánt díszítette gyűrű csillogott.
Ereimben meghűlt a vér.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom feszült tekintettel
kísérte végig a fotózást. Eleinte a hirtelen dühtől vezérelve képes lett volna akár megütni is Dereket, de amikor rájött, hogy meleg, és ha valaki, akkor ő
biztosan nem úgy néz Biancára, hirtelen ő lett számára a
legszimpatikusabb, legnormálisabb ember a stúdióban. Bár kétség kívül
roppant hálás lett volna azért, ha Derek tartózkodik az olyasmi
jelzőktől, mint például az „édes”, amikor hozzá beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- Rendben, kisszívem, ne gondolják a férfiak, hogy mindent megkaphatnak belőled – szólalt meg Derek.</i><br />
<i>- Majd mindjárt megmondom, hogy mit kaphatnak meg belőle... – sziszegte Tom.</i><br />
<i>-
Képletesen értettem, édes – felelte Derek, majd visszafordult Biancához. –
Bianca, fordulj meg és nézz vissza ránk a vállad felett azzal a szexi
nézéssel. Iiigen, ezzel. Fantasztikus vagy, kicsim!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
hirtelen azt hitte, rosszul lát. Úgy bámulta barátnőjét, mintha
szellemet látna. Csak kapkodni tudta tekintetét Derek, a fotós, aki
mellesleg nem először dolgozik a lánnyal; Adam; illetve Bianca között.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ta... tarthatnánk egy kis szünetet? – Szólalt meg végül határozottan.<br />
- Ezt nyilván te sem gondolod komolyan – fordult felé Adam.<br />
- De, a lehető legkomolyabban gondolom.<br />
- És miért szeretnél szünetet tartani, drága Tom?<br />
- Nézz rá Biancára! Nem egy robot, pihenésre van szüksége.<br />
- Legyen. Öt perc szünet, emberek!<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Köszönöm, megmentettél – sietett hozzá Bianca, miután magára kapott egy
köntöst. Tom elindult a színfalak mögé, az öltözők irányába. – Hová
mész? – Kérdezte Bianca, miközben szinte szaladt utána, Tom azonban nem
adott választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenesen a lány öltözőjébe sétált. Megvárta, amíg Bianca is beért, majd bevágta maguk mögött az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? – Nézett rá ijedten Bianca.<br />
- Mióta van tetoválás a jobb lapockádon?</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-81795470657782754142013-09-22T19:59:00.004+02:002013-09-22T19:59:37.677+02:0014. fejezet: Pain of Love<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMAJerCVeFBA7UdFK_oZABpqAm3ZlWjZjKk5FsWvLe4wBsR_c92CAykiI5MrxFWABrs9qXpUrQ08qDzDRPtf7sy1XwALXnSiKHeHg6-D3KnWv_Btb1Cbb_AgnzhpfTjGjMGTpXc77UQqiq/s1600/ch14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMAJerCVeFBA7UdFK_oZABpqAm3ZlWjZjKk5FsWvLe4wBsR_c92CAykiI5MrxFWABrs9qXpUrQ08qDzDRPtf7sy1XwALXnSiKHeHg6-D3KnWv_Btb1Cbb_AgnzhpfTjGjMGTpXc77UQqiq/s1600/ch14.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hűha, nem is tudom, hol kezdjem... <b>Sajnálom, hogy nem tudtam
betartani az ígéretemet, és ennyit késtem a résszel.</b> Sok dolog történik most körülöttem, sok minden kavarog
most a fejemben, és ezeknek túlnyomó többsége sajnos nem a sztorikkal
kapcsolatos. Lényeg a lényeg, most itt vagyok, és a későbbiekben nem fog
előfordulni több ilyen kimaradás. Ezen kívül pedig, ha minden igaz, <i>a
következő egy-két hétben valamikor érkezik a második novellám is!</i> :)) Jó
olvasást, és t<b>ényleg ne haragudjatok, többet nem fordul elő!</b></div>
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
<div style="text-align: justify;">
Csak álltam ott, szemben azzal a férfival, akit mindennél jobban
szerettem. Nem tudtam elhinni, amit hallottam, ez egyszerűen nem lehet a
valóság. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ezek a szavak vélhetően nem
hagyták el gyönyörű, telt ajkait, minden bizonnyal az elmúlt percek sem
történtek meg. Csak álmodom, biztos, hogy csak álmodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszorítottam
a szemeimet, megráztam a fejemet. Pár pillanatig így álltam, majd
kinyitottam a szememet. Ott állt velem szemben, kicsit értetlenül nézett
rám, de továbbra is mosolygott. Úgy látszik, nem sikerült felébrednem,
valami hatásosabbal kell próbálkoznom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét összeszorítottam a szemeimet és csak vártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Mit csinálsz? – Kérdezte egy elfojtott nevetés kíséretében. Hangja
közelről hallatszott. Lassan nyitottam ki szemeimet és emeltem rá
tekintetemet.<br />- Csípj meg – feleltem végül.<br />- Mi?<br />- Csípj meg!<br />- Öhm, Allie, minden rendben? Úgy értem, tudom, hogy jól csókolok, meg minden, de hogy ennyire...<br />- Csak csípj meg!<br />- Te akartad – mondta, majd úgy tett, ahogyan kértem, én pedig egyértelműen rájöttem, nem álmodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez
az egész valóság volt. Tényleg itt állok vele szemben, a
hotelszobájában, tényleg kimondta ezeket a szavakat. Úgy bámultam rá,
mint valami őrült, de egyszerűen nem tudtam betelni. Nem tudtam betelni
vele, a tökéletes külsejével, a gyönyörű szemeivel, a csábító ajkaival,
az izmos vállaival, a pimasz mosolyával. De leginkább nem tudtam betelni
azokkal a szavakkal, amiket mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek – mondtam végül.<br />- Én is szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak
álltunk a szoba közepén, aztán nem is tudom, ő lépett, vagy én, de
ismét megtörtént. Megcsókolt, vagy megcsókoltam, és újra csak azt
éreztem, nem érhet véget. Erőszakosan húzott még közelebb magához, én
ugyanilyen erőszakosan karoltam át nyakát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan közel akartam érezni magamhoz, amennyire még soha nem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Finoman
eltolt magától, hogy mélyen a szemembe nézhessen. Elmosolyodott, majd
újra megcsókolt. Az ágy felé kezdtünk araszolni. Óvatosan döntött le rá,
miközben apró, puha csókokat lehet először a homlokomra, majd
körbejárta az egész arcomat. Nyelvünk ismét vad táncba kezdett, majd
megszakítva ezt, felegyenesedett és levette felsőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megbabonázva
néztem kidolgozott felsőtestét, majd megragadtam a nyakát és
visszarántottam őt, miközben ismét szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Újra elhajolt, hogy ezúttal a saját felsőmtől szabadíthasson meg.
Hanyagul dobta sajátja mellé, majd kulcscsontomtól lefelé haladva kezdte
beborítani testemet apró csókjaival. Nagyon ügyelt rá, hogy egy apró
szegletet se hagyjon ki. Én eközben lágyan karmolászni kezdtem hátát,
amit egy halk nyögéssel jutalmazott, felbátorítva ezzel engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Határozottan
ragadtam meg a nyakát, megcsókoltam, majd egy mozdulattal fölé
kerekedtem. Most én tettem ugyanazt, amit az imént még ő, én azonban nem
álltam meg alsónadrágja szélénél, mint ahogyan ő tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A percek tökéletesnek tűntek, aztán egy pillanat alatt foszlottak szét. Kopogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most nem érdekel – mondta Tom, majd újabb csókot adott.<br />- Lehet, hogy fontos – feleltem, bár a lelkemet is eladtam volna azért, hogy ne nyisson ajtót.<br />- Semmi nem lehet fontosabb ennél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom, itt vagy? – Bianca hangját hallottuk. – Nyisd ki, légy szíves, beszélnünk kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom nagyot sóhajtott, majd kérdőn nézett rám, mire csalódottan ugyan, de bólintottam egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová menjek? – Kérdeztem.<br />- Gardrób?<br />-
Oké – összeszedtem a ruháimat, majd bebújtam a hatalmas szekrénybe.
Egyrészt levegőt venni sem mertem, nehogy lebukjunk, másrészt viszont
minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy végig kelljen hallgatnom ezt a
beszélgetést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? – Kérdezte Tom hűvösen.<br />- Nem tettem semmit, amivel kivívtam volna, hogy így beszélj velem.<br />- Elfoglalt vagyok, Bianca.<br />- Elfoglalt? És mégis mi köt le ennyire, azon gondolkodsz, hogy szerezd vissza az ügyvédnőcske figyelmét?<br />- Van ám neve is.<br />-
Na ne csináld! Szerintem nem érdemlem meg ezt az egészet, Tom. Mindig
igyekeztem a kedvedben járni, előbbre helyeztelek magamnál is, erre te
az első adandó alkalommal keresztülnézel rajtam. A barátnőd vagyok még
egyáltalán? – Tom nem válaszolt, én pedig kezdtem egyre rosszabbul
érezni magam a hatalmas szekrényben rejtőzködve. Biancának igaza volt
mindenben, nem érdemli meg, hogy Tom így viselkedjen vele, én pedig nem
tehetem tönkre a kapcsolatukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért jöttél? – Kérdezte hosszas hallgatás után Tom.<br />- Megtennéd, hogy válaszolsz az előző kérdésemre?<br />- Mire gondolsz?<br />- Az istenért, Tom! A barátnőd vagyok még, vagy sem?!<br />-
Az... az vagy... – A szívem milliónyi apró darabkára tört, ismét, noha
tudtam, hogy ezek a száraz, szomorú tények. Pár pillanat erejéig olyan
valóságosnak tűnt, hogy ami köztünk van, az valami igazi, valós dolog.
Hogy működhet.<br />- Ezt esetleg be is bizonyíthatnád...<br />- Bianca, miért jöttél?<br />- Adamről van szó.<br />- Mit akar az a barom?<br />- Egy fotózást.<br />- Hogy jövök én a képbe?<br />- Sehogy. Mármint... Sehogy, igazából, de...<br />- Akkor? Szereted ezeket a csilli-villi szarságokat, nem?<br />- Hogy mondod?! Szerinted én csak ennyi vagyok?<br />-
Ugyan már... Bianca, ezt egy szóval nem mondtam. Csak arra akartam
célozni, hogy nem értem, mi bajod a fotózás ötletével, azt hittem,
szereted ezt csinálni.<br />- Tudod, a helyzet az, hogy még soha nem volt
topless fotózásom, úgyhogy nem tudom, szeretem-e – hallottam, ahogy a
szoba ajtaja hatalmas csattanással bevágódik, néhány másodperccel később
pedig ugyanilyen hévvel nyílt ki ismét, amikor Tom <i>barátnője </i>után sietett...</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Bianca, várj már meg!<br />- Mi van, most hirtelen érdekellek?<br />- Miről beszélsz?<br />-
Ne tettesd a hülyét, oké? Amióta felbukkant az ügyv... a volt barátnőd,
azóta nem érdekel, hogy mi van velem, nem hallod meg, amit mondok. Nem
érdekellek.<br />- Ez nem így van.<br />- Igazán? Amikor visszaértél a
rendőrségről, megláttad egyáltalán, hogy volt egy ajándék a szobában?
Észrevetted a hajamban az új melírokat?<br />- Nem, de...<br />- Láttad a
szememben a fájdalmat? – Kérdeztem immár sokkal halkabban. – Van róla
akár csak halvány sejtésed is, hogy min megyek keresztül? Tudod mit,
inkább ne is válaszolj, mert ha van fogalmad róla, akkor csak még
rosszabb...<br />- Gyere ide – mondta, majd közelebb húzott magához és megölelt. – Sajnálom, oké? Sajnálom, hogy egy...<br />- Barom voltál?<br />- Szeretem, amikor ilyen kifinomult vagy – mondta nevetve.<br />-
Az voltál. És sajnálhatod is. De megbocsátok – mosolyogtam, mire ő
gyengéden megcsókolt. A hasamban a pillangók egyből életre keltek. Napok
óta nem éreztem ezt a nyugalmat. Nagyon hiányzott, akárcsak ő maga.<br />- Ami pedig a fotózást illeti, szó sem lehet róla.<br />- Mondd ezt Adamnek.<br />- Ha ezen múlik...<br />- Tom, pontosan tudod, hogy milyen. Még mindig jobb, mintha kokaint tenne a... Ne haragudj, nem kellett volna felhoznom.<br />- Semmi gond. Igazad van, annál tényleg jobb. Legyen. De van egy feltételem.<br />- Éspedig?<br />- Bent akarok lenni.<br />- Tom, erre semmi szükség.<br />-
De van. Amíg az én barátnőm vagy, addig nem fogod magad más férfiak
előtt mutogatni magad. Csak a jelenlétemben – vigyorgott, majd ismét
megölelt.<br />- Megtennél értem még valamit?<br />- Persze.<br />- Nem költöznél vissza a lakosztályba? Ez az utolsó éjszakánk itt – hozakodtam elő félénken.<br />- De. Persze – mosolygott.<br />- Segítsek összepakolni?<br />- Öhm, nem, nem kell, megoldom egyedül. Menj csak fel, nemsokára megyek én is.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Oké, előjöhetsz – mondta Tom, miután becsukta szobája ajtaját. – Allie?
Beszélhetnénk? – Nem érkezett válasz. – Allie? – Ahogy Tom a gardrób
felé indult, egy levelet pillantott meg az ágyon. Nagyot sóhajtott,
mintha tudta volna, mi következik, majd olvasni kezdte.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i><strike>Egyetlen...</strike> <strike>Kedves...</strike> Tom!<br />Nem
tudom, mennyi időm van erre a levélre... Határozott szándékom nem itt
lenni, mire visszaérsz. Hiba volt, hogy eljöttem ide ma este. Nem
kellett volna. Nem szabadott volna. Mindegy, mit érzek irántad, vagy te
hogyan érzel. Nem vagyok az az ember, soha nem is voltam, és soha nem is
leszek, aki hagyja, hogy tönkremenjen miatta egy kapcsolat. Bianca
érthető okok miatt nem kedvel engem, megértem, igaza van. Jó embernek
tűnik, és ami biztos, nagyon szeret téged. Becsüld meg őt, tarts ki
mellette.<br />A mi „kapcsolatunk” mindig is szélsőséges volt, nézd csak
meg a mai estét. Idejöttem, üvöltöttünk egymással, mint mindig... Utána
pedig az ágyban kötöttünk ki. Nem hiszem, hogy ez közöttünk valaha is
működhetne.<br />Sokkal több fájdalmat okoztál nekem az elmúlt másfél
évben, mint bárki más egész életemben. De tudod mit? Nem bánom. Nem
bánom, hogy megismertelek, nem bánom, hogy hazudtál nekem, és nem
bánom... Nem bánom, hogy beléd szerettem. Nem fogom többet letagadni,
azt hiszem, a mai este után felesleges is lenne. Szeretlek, mindennél
jobban, és valószínűleg hosszú ideig szeretni is foglak még. De remélem,
ez egy idő után elmúlik, és találok valaki olyat, akinek a szavait vagy
a csókjait nem fogom majd a tiedhez hasonlítani.<br />Őszintén kívánom
neked, hogy légy boldog Biancával, legyetek együtt nagyon-nagyon sokáig,
és szeresd meg őt, úgy, ahogyan ő is szeret téged. Mert megérdemli. És
ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb... Te is megérdemled! Megérdemled,
hogy valaki úgy szeressen, ahogyan ő teszi, noha egészen biztos vagyok
abban, hogy van valaki, aki sokkal jobban szeret még nála is.<br />Tudom,
hogy én is legalább annyi fájdalmat okoztam neked, mint te nekem. És
sajnálom, tudod? Az utolsó ember vagy ezen a Földön, akit szánt
szándékkal megbántanék. De valamit szeretném, ha tudnál. Soha nem
játszottam veled. Nem tudom, hogy csak a vita hevében mondtad-e, vagy
tényleg így érzed. Remélem, az előbbi. Mert amióta megismertelek,
számomra nem létezett más férfi, csak és kizárólag te.<br />Kicsit zavaros
lett a levelem, igaz? Ne haragudj. Éppen ilyen káosz van most bennem
is, mint ezekben a sorokban... Soha semmi nem fájt még ennyire, de
tudod, hogy tartja a mondás. Ha szeretsz valakit, engedd el. Én most
elengedlek téged... Örökre. Ha az a sorsunk, úgyis találkozunk még.<br />Vigyázz magadra! Nagyon. Kérlek.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Allie</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Szórakozol velem, igaz? – Meredt Tom a papírlapra. – Allie! –
Üvöltötte. – Allie! Allie... – Tenyerébe temette arcát, majd hosszú
percekig ült így az ágyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért gondolják az emberek, hogy tudják, mi a jó nekem? – Motyogta Tom. – Miért, miért, miért? A kurva életbe, miért?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Villám gyorsan, ám annál dühösebben pakolta össze cuccait, majd hangos csattanás kíséretében bevágta a 415-ös szoba ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Allie előlépett a fürdőszobából. Könnyei patakokban folytak...</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ KÉT NAPPAL KÉSŐBB, BERLIN | JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Készen állsz? – Kérdezte nővérem, miután belépett a szobámba. – Szép ruha!<br />- Nem.<br />- Dehogynem. Nézd ezt az anyagot, milyen lágyan...<br />-
Nem állok készen, Bianca. Én erre nem vagyok képes. Lehet, hogy az
elmúlt hónapokban megtanultam kezelni a népszerűséget, de ez... Ez túl
sok. Nem akarom mutogatni magam egy halom fotós, és pláne nem Adam
előtt. És nem csak nem akarom, hanem egyszerűen nem fog menni.<br />- Vedd azt le.<br />- Mi?<br />- Add ide a ruhádat.<br />- Nem értelek.<br />- Biancáról akarnak topless fotósorozatot, nem igaz? Hát megkapják.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-20281494030072745862013-09-18T17:13:00.001+02:002013-09-18T17:13:35.049+02:00Helyzet + MTV EMA 2013<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYf9WRV2kI89Eql9JWUQ82cwXNlumVVyidJjV4UgnskIrNNkejGPF7jlDotNA8pgqLGyhh3volLg7ZgDAGWh_Hb-HfkiQv5FN3xuNgQsBHL90SsOXxOLD2NsibxFaZKav2isxiBBwfxXX3/s1600/ema.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYf9WRV2kI89Eql9JWUQ82cwXNlumVVyidJjV4UgnskIrNNkejGPF7jlDotNA8pgqLGyhh3volLg7ZgDAGWh_Hb-HfkiQv5FN3xuNgQsBHL90SsOXxOLD2NsibxFaZKav2isxiBBwfxXX3/s1600/ema.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagyon sajnálom, hogy kimaradt a friss</i>, de hétfőn értem haza, mindemellett pedig elég csúnyán megbetegedtem a "nyaralás" alatt, úgyhogy nem sokat gépezek, ha igen, azt is csak ágyból, laptopról. Most viszont picit már jobban vagyok, úgyhogy igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy <b>legkésőbb holnap jöjjön az új fejezet!</b> :))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Más:</u> minden bizonnyal hallottatok róla, hogy a <b>Tokio Hotelt jelölték a 2013-as MTV EMA-ra "Biggest Fans" kategóriában.</b> Tegnap a srácok bejutottak az öt legjobb közé, így most <i>novemberig lehet "szavazni" rájuk</i>, hogy megnyerjék. Ha szeretnétek segíteni ebben, akkor <b>kattintsatok tovább, ahol megtaláljátok, hogyan tudtok pontokat gyűjteni</b> :)</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
Az első és legfontosabb: menj fel a <a href="http://tv.mtvema.com/">http://tv.mtvema.com</a> oldalra és <b>jelentkezz be a twitter vagy facebook profiloddal!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ezután számtalan lehetőséged van pontot szerezni. <b>Minden nap 10-et gyűjthetsz össze</b>, amit tulajdonképpen a TH javára gyűjtögetsz.</div>
<br />
<b>1) Nézz meg egy videot</b><br />
- Menj fel ide: <a href="http://uk.mtvema.com/video" rel="nofollow">http://uk.mtvema.com/video</a> és nézz végig egy videot!<br />
<br />
<b>2) Nézd meg a "flipbook-ot"</b><br />
- Menj fel ide: <a href="http://uk.mtvema.com/photos/2012-then-and-now/3y7na4" rel="nofollow">http://uk.mtvema.com/photos/2012-then-and-now/3y7na4</a> és nézegesd a képeket!<br />
<br />
<b>3) Olvass el egy cikket</b><br />
- Semmi más dolgod nincs, mint megnyitni az oldalon egy cikket, ami az MTV EMA-ról szól.<br />
<br />
<b>4) Szavazz</b><br />
- Menj fel a honlapra (<a href="http://tv.mtvema.com/">http://tv.mtvema.com</a>), középen találsz egy szavazást. Jelölj be egy tetszőleges választ és kész is vagy.<br />
<br />
<b>5) Lájkold/kövesd az MTV EMA-t</b><br />
- Ezt minden nap megteheted!<br />
- Menj fel a honlapra.<br />
- "Lájkold ki", vagy szüntesd meg az MTV EMA követését.<br />
- Zárd be az oldalt.<br />
- Nyisd meg újra.<br />
- Lájkold/kövesd az MTV EMA-t!<br />
<br />
<b>6) Lájkolj/kövess egy jelöltet</b><br />
- Ugyanaz a feladat, mint az 5)-ös pontban, csak az MTV EMA egyik jelöltjével, esetünkben a Tokio Hotellel.<br />
<br />
<b>7) Oszd meg/küldd el emailben az oldalt</b><br />
- Ossz meg twitteren/facebookon egy cikket, vagy küldd el emailben!<br />
<br />
<b>8) Invitálj valakit az mtvema.com-ra</b><br />
- Meg kell osztanod az MTV linkjét így: <a href="http://img94.imageshack.us/img94/5831/1z1g.png">http://img94.imageshack.us/img94/5831/1z1g.png</a>, majd amikor a link aktív lesz twitteren, és valaki rákattint, megkapod a pontodat!<br />
<br />
<b>9) Tag-elj egy elődaót</b><br />
- Menj fel ide: <a href="http://uk.mtvema.com/artists/tokio-hotel/r666hq" rel="nofollow">http://uk.mtvema.com/artists/tokio-hotel/r666hq</a> és kattints a kis kék buttonok valamelyikére (romance, heartbreak, stb).<br />
<br />
<b>10) Szavazz a jelöltekre</b><br />
- Menj fel ide: <a href="http://uk.mtvema.com/vote" rel="nofollow">http://uk.mtvema.com/vote</a> és szavazz a különböző kategóriákban a jelöltekre!<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Forrás:</i> <a href="http://www.twitlonger.com/show/n_1rnh2hq" target="_blank">http://www.twitlonger.com/show/n_1rnh2hq </a></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-56287950222266025372013-09-14T19:38:00.002+02:002013-09-14T19:40:16.559+02:0013. fejezet: Truth About Lies<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXdUiVJsU9MldmTUSD065Sy2YZTJR59c8Ii6gDh11ES_TM4tggohyphenhyphenRDf5IjXwXYS_EwPGJ-DE1DYujdCi_5qNZG9dncEA-UpdYQBkZ2JlbTvA1dRe_iHeweVhow_kxX588tKL28crMIb4I/s1600/ch13.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXdUiVJsU9MldmTUSD065Sy2YZTJR59c8Ii6gDh11ES_TM4tggohyphenhyphenRDf5IjXwXYS_EwPGJ-DE1DYujdCi_5qNZG9dncEA-UpdYQBkZ2JlbTvA1dRe_iHeweVhow_kxX588tKL28crMIb4I/s1600/ch13.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt is lennék a <b>13. fejezettel</b>, amit én személy szerint nagyon szeretek, de <b>a java még csak ezután következik...</b> :)) Ez most picit rövidebb (1500+ szó), és tudom, hogy mostanában mindig ezt írom, de ezt sem így terveztem abbahagyni, viszont, azt hiszem, jó kis befejezése lett... :P</div>
Nem is húzom tovább az időt, inkább jó olvasást kívánok! :)<br />
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt? – Bianca dühösen szegezte kérdését Allie-nek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e az ügyfelemmel – improvizált Allie, bár részben igaz volt, amit mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem az ügyfeled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, igazad van, ettől viszont még érdekel, hogy mi van vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt gondolom – felelte gúnyosan Bianca. – Honnan tudtad, hogy ez a szobája?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, a recepció csodákra képes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, igen. Egyébként Tom nagyszerűen van, úgyhogy mehetsz is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm a segítőkészségedet – mondta Allie ugyanolyan gúnyosan, ahogyan az imént Bianca szólalt meg. – További jó mulatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglesz – kiáltott utána Bianca, majd becsapta az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom bukkant fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki volt az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, azért kérdezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátnőcskéd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És hova ment?</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Mi az, hogy hova ment? Te normális vagy? És most mégis mi a szart
csinálsz? – Kérdezte emelt hangon Bianca, miután Tom kivágta szobája
ajtaját, és szinte futva indult a lift felé. Válaszra sem méltatta
barátnőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere már, gyere már – nyomkodta a lift hívógombját
őrült tempóval. Mivel azonban a felvonó az emelet közelében sem volt,
Tom a lépcsőn kezdett lefelé rohanni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Allie! – Üvöltötte, amikor
a hotel ajtajában meglátta a lányt. – Allie, várj meg! – A hallban
tartózkodó összes szempár Tom Kaulitzra és az ő akciójára szegeződött, a
fiú azonban egy cseppet sem zavartatta magát. Átverekedte magát a
tömegen, majd a szálloda előtt kapta el Allie karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová mész?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy hová megyek? Haza. Ide se kellett volna jönnöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert?</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Mert?! Mert fent van a barátnőd, aki elég egyértelműen a tudtomra adta,
hogy semmi keresnivalóm nincs itt. És tudod mit? Igaza van. De nemhogy
itt, az életedben sincs semmi keresnivalóm – mondta Allie, majd elindult
a taxi irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az utolsó szavad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohansz vissza a kis Jasonhöz, igaz? – Üvöltötte Tom, mire Allie megtorpant és visszanézett rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, Tom, neked semmi közöd nincs ahhoz, hogy én kihez rohanok, vagy kihez nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs hozzá közöm?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És <i>szerinted </i>miért van közöd ahhoz, hogy kivel vagyok, hm?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert szerintem <i>átbaszod </i>azt, akivel vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert tök mindegy, ki az, Jason vagy sem, nem szereted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már miért ne szeretném?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert engem szeretsz – Allie nagyot nyelt, majd mélyen Tom szemébe nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tévedsz – mondta, majd sarkon fordult, otthagyva a szálloda bejáratában lefagyott fiút.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A
hatalmas franciaágyon ültem, és azon gondolkodtam, miért voltam ekkora
idióta barom. Nem kellett volna odamennem, nem kellett volna újra
bedőlnöm a szaros játékának. Nem változott semmit, most még ráadásul
barátnője is van, így kettőnkkel szórakozik egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valahogy
viszont nem tudtam sajnálni a lányt sem. A hidrogénszőke hajával,
vinnyogó hangjával, és az egoista megjelenésével együtt pontosan az a
típus, akire a Tom Kaulitz féle srácok buknak. Hogy nem szerette, abban
az egészen biztos voltam, szerintem ő volt a legújabb unaloműző játéka.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyanakkor magamat sem tudtam sajnálni, mert én voltam a hülye, hogy egy
pillanatra újra elgyengültem, csak mert olyan szépen nézett rám hatalmas
barna szemeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megráztam a fejem, próbáltam nem Tom igéző
szempárján, szexi ajkain vagy izmos vállán gondolkodni, amikor telefonom
megrezzent. Utána nyúltam, hogy megnézzem, kitől érkezett üzenetem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
Nem tudom, minek írok, de Bianca véletlenül volt a szobámban. Beszélni akartam veled. Igazából még mindig akarok.</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
És
akkor mi van, Tom? Ha te beszélni akarsz velem, akkor én egyből ugorjak
és rohanjak hozzád, vagy mégis mi a szart vársz? Na azt nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lezuhanyoztam,
hajamat lófarokba kötöttem, felkaptam egy fekete nadrágot, egy fehér
pólót és a kedvenc futócipőmet. Telefonomat az ágy közepére dobtam, majd
bevágtam magam mögött először a szoba-, majd a bejárati ajtót és futni
indultam a közeli parkba.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából két óra múlva értem
vissza, már sötétedett. Ismét zuhanyozni mentem, hagytam, hogy a forró
víz megfáradt testem minden egyes szegletét érje. Hiába próbáltam,
gondolataimat nem tudtam elterelni Tomról. Egyre csak hangja, nevetése,
illata, érintése jutott eszembe. Úgy éreztem, megőrülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Besétáltam a szobába, majd kézbe vettem telefonomat. Négy olvasatlan üzenetem volt, mind tőle érkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
Allie, légy szíves. Tudom, hogy bunkó voltam, de te is az voltál. 1-1?</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Komolyan ennyire nehéz találkoznod velem? Szerintem ennyit még megérdemlek. Tudod, utolsó esély...</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Legalább annyit írj vissza, hogy csesszem meg, és akkor békén hagylak.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Nem fogok könyörögni. Holnap visszautazunk Berlinbe. Ma este még bebizonyíthatod, hogy valaha szerettél.</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Utolsó
üzenete szétmarcangolta a lelkemet. Biztos vagyok benne, tudta, ezzel
milyen hatást vált ki belőlem. Mindig is nagy játékos volt, úgy tűnik,
ez sem változott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy rosszul cselekszem, de készülni
kezdtem. Úgy döntöttem, nem írok neki vissza. Mi történhet? Maximum még
egyszer ott találom a barátnőjét, nagy ügy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajamat
begöndörítettem, natúr sminket készítettem, csak szempillaspirált és egy
kevés halvány rúzst vittem fel. Ruhaválasztás terén egy virágos
rövidnadrág, egy egyszerű, fehér felső és egy menta színű bőrdzseki
mellett döntöttem. Eleinte magassarkút akartam felvenni, de aztán az már
túl soknak éreztem, ezért egy topánkára esett a választásom.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ12Rj8rFSWq5l04_BYFxm1twtoQnPOEytXGmQN0DDRr7fQK9hKviuOr65Ar66UHvd8f0xVTdXN5DNXVbI-vANcdd-zkzt2B2az_7IsTmhgAkzvTlpz785DrNysHlqwBUAorE-CroTrkMH/s1600/outfit.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ12Rj8rFSWq5l04_BYFxm1twtoQnPOEytXGmQN0DDRr7fQK9hKviuOr65Ar66UHvd8f0xVTdXN5DNXVbI-vANcdd-zkzt2B2az_7IsTmhgAkzvTlpz785DrNysHlqwBUAorE-CroTrkMH/s1600/outfit.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából
nyolc, fél kilenc lehetett, amikor kiszálltam a hotel előtt. Beléptem a
hatalmas kapun és egyből gyomoridegem lett. Mi van, ha már nem is
számít arra, hogy eljövök? Mi van, ha megint ott találom a barátnőjét?
Mi van, ha egy orgia kellős közepére toppanok be?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy ezen
gondolkodtam, már szobája felé igyekeztem a folyosón. Annyira el voltam
merülve a különböző elméletek gyártásában, hogy észre sem vettem, jön
velem szembe valaki, így teljes erővel nekiütköztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést – motyogtam, majd folytattam utamat.<br />
- Allie? – Az ismerős hangra felkaptam fejemet.<br />
- Bill, szia! – Mosolyogtam rá.<br />
- Mi járatban?<br />
- Én csak... Én...<br />
- Nekem nem kell hazudnod, oké? Én Team Allie vagyok. Sok sikert – vigyorgott, majd eltűnt a folyosón. Team Allie? Te jó ég!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megálltam a 415-ös szoba előtt, nagy levegőt vettem, majd kettőt kopogtam a hatalmas faajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom
unott képpel nyitott ajtót, ám amikor meglátott, arckifejezése teljesen
megváltozott. Őszinte meglepettséget láttam rajta, úgy látszik, nem
számított már arra, hogy megjelenek itt ma este. Az igazat megvallva én
sem számítottam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű – mondta végül.<br />
- Hű?<br />
- Elég jól nézel ki – jelentette ki, miután látványosan végigmért.<br />
- Akkor bemehetek? – Kérdeztem. – Vagy megint rosszkor jöttem?<br />
- Soha nem jössz rosszkor. Gyere – mosolygott, én pedig szinte libabőrös lettem, annyira vágytam kedves szavaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- Innál valamit?<br />
- Igen, jól esne valami... Erős.<br />
- Whisky?<br />
- Tökéletes.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Egészségedre – mosolyogott.<br />
- Egészség!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyhogy eljöttél? – Kérdezte pár perces néma csend után.<br />
- Nem tudom. Utolsó esély?<br />
- Nincsenek túl jó emlékeim arról az estéről – mondta a távolba meredve.<br />
- Pedig azt hiszem, nem neked mondták, hogy kár, hogy megismertek – hirtelen rám kapta tekintetét.<br />
- Emlékszel?<br />
- Tom... Amíg élek, nem fogom elfelejteni.<br />
- Miért?<br />
- Mert semmi nem fájt még annyira – feleltem halkan, tekintetében azonban dühöt véltem felfedezni. – Mi van? – Kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh, mi lenne?<br />
- Nem tudom, Tom, ezért kérdezem. Mi bajod van?<br />
- Azt mondod, semmi nem fájt még annyira, de abba bele se gondolsz, nekem milyen érzés volt?<br />
- Neked milyen érzés volt hozzám vágni egy ilyen kijelentést?<br />
- Nem, nem a kijelentésről beszélek. Basszus, Allie, nem minden rólad szól!<br />
- Akkor beszélj egyértelműen! – Feleltem ugyanolyan emelt hangon, amilyet ő is használt.<br />
- Úgy rángattál, mint valami kibaszott marionett bábut.<br />
- Én rángattalak? Neked teljesen elment az eszed? Az egész azzal kezdődött, hogy te Berlinbe rángattál engem!<br />
- Megint eljutottunk arra a pontra, hogy én vagyok a szar alak. Fasza!<br />
- Egy szóval nem mondtam, hogy szar alak vagy, de látod... Látod, hogy mi történik, amikor egy légtérben vagyunk?<br />
- Mi történik?<br />
- Veszekszünk, üvöltünk, próbáljuk a saját igazunkat bizonyítani, pedig lehet, hogy mindketten tévedünk.<br />
- Nem, Allie, én nem tévedek. Most is itt vagy.<br />
- Te be vagy rúgva? Nem értem, ez most hogy jött ide.<br />
-
Úgy jött ide, hogy ugyanúgy idejöttél, annak a kibaszott ténynek az
ellenére, hogy ott van a kibaszott barátod! – Ismét üvöltött.<br />
- Nincs
semmilyen kibaszott barátom, oké? Nem vagyok együtt Jasonnel, még aznap
szakítottunk, amikor veled találkoztam Rómában és elmentünk abba rohadt
étterembe! – Már én is üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért.<br />
- Miért?<br />
- Ennyit tudsz? Mindenre ennyit tudsz reagálni, hogy miért?<br />
- Miért szakítottatok, Allie?<br />
-
Mert igazad volt, oké? Mert nem tudok együtt lenni senkivel sem, nem
tudok közeledni senkihez sem, mert nem szeretem őket. Mert annak
ellenére, hogy rohadtul nem érdemled meg, téged sze... – Elhallgattam,
de addigra már tudtam, hogy mindegy, hiszen nagyon is jól tudta, mit
készültem kimondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dolgok egy másodperc alatt történtek.
Elmosolyodott, közel lépett, majd megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint
még soha. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Fél éve
vártam erre, fél éve minden jobb álmomban ezt éltem át.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte már
el is felejtettem, mennyire érzékien csókol. Nyelveink vad táncba
kezdtek, miközben ő egyik kezével derekamat karolta át, másikkal pedig
arcomat simogatta. Én mindkét karomat nyaka köré fontam, így húztam
magamhoz egyre közelebb. Testünk között már nem volt távolság, én mégis
még közelebb akartam érezni őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit eltolt magától, éppen csak
annyira, hogy szemembe tudjon nézni. Kisimított egy tincset a
homlokomból és csak nézett. Olyan gyönyörűen, ahogyan senki más nem tud.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Én is szeretlek – mondta rekedtes hangon. – Soha, egy pillanatra sem
éreztem máshogy. Nem számít, ki van mellettem. Csak te számítasz. Mindig
csak te számítottál.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-4781025684249382172013-09-12T11:31:00.003+02:002013-09-12T12:18:23.739+02:0012. fejezet: I Need Time<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuPd5gzom-8HhSNPpZJE2eIoKQ0EaRESu1mPIsHn9TcN3FSSyN-UsLCFngvsCurfmKmtn3QOupjEW0S6P-QbEAfzDCG_249zFAKZ11dXpthPxpOhrbL63Kz6qDCCDJ6sf_gvfW-ZEZbZmC/s1600/ch12.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuPd5gzom-8HhSNPpZJE2eIoKQ0EaRESu1mPIsHn9TcN3FSSyN-UsLCFngvsCurfmKmtn3QOupjEW0S6P-QbEAfzDCG_249zFAKZ11dXpthPxpOhrbL63Kz6qDCCDJ6sf_gvfW-ZEZbZmC/s1600/ch12.jpg" /></a></div>
<br />
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az a helyzet, hogy picit <i>félreidőzítettem a bejegyzéseket</i>, így a mostani kicsit megcsúszva érkezik, ne haragudjatok ezért a kis kellemetlenségért :)</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt is picit pörgősebbre terveztem, de akkor ismét csak nagyon hosszú lett volna, viszont a következő már tényleg egy izgalmas fejezet lesz! :)</div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel 9-kor Tom már a kapitányságon várakozott. Ki sem látott
fejéből, olyan fáradt volt. Különös álma után nem igazán ment neki az
alvás, egy idő után fel is adta a próbálkozást annak érdekében, hogy
talán visszaalszik, ezután pedig Allie-n kezdett gondolkodni.
Pontosabban Allie-n és Biancán, hiszen ott van barátnője, akivel tegnap
este nem tudott úgy viselkedni, ahogyan kellett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Korán
reggel indult el a hotelből, senkit nem akart felébreszteni és nem
akarta azt sem, hogy bárki is elkísérje. Még Billt sem akarta most maga
mellett tudni. Egyszerűen úgy érezte, a fejében zúgó hang is éppen elég
-kellemetlen- társaság most számára, nem volt szüksége arra, hogy öccse
esetleg hangosan is kimondja ezeket a gondolatokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert tudta,
hogy Bill kimondta volna, hiszen Bill jobban ismerte, mint ő saját
magát. Éjjeli rövid beszélgetésük bőven elegendő volt Tomnak ahhoz, hogy
úgy érezze, élete felborult. Az utóbbi hónapokban kezdett minden rendbe
jönni, aludni is tudott, nem gyötörték az Allie-vel kapcsolatos álmok.
Pontosabban csak <i>az </i>az álom. Mindig ugyanaz volt.<br />
<br />
Megismert egy lányt,
akibe az idő múlásával talán még beleszeretni és képes lett volna. Aztán
a múlt hirtelen kopogtatott, mi több, dörömbölt az ajtaján. Sőt, inkább
kérdezés nélkül berúgta azt. És mi van most? Azt maga sem tudta volna megmondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt – ismerős hang ütötte meg Tom fülét. – Hogy aludtál?<br />
-
Nem ez volt életem legjobb éjszakája – mosolygott rá a lányra. Szerette
volna megmondani neki, hogy miatta nem tudott aludni, mert olyannyira
visszaférkőzött gondolataiba, hogy már éjjel sem hagyja nyugton, de úgy
gondolta, sem a hely, sem az idő nem alkalmas. Meg aztán abban sem volt
biztos, jó lenne-e Allie-vel bármi ilyesmiről beszélgetni. Lehet, csak
hirtelen felbukkanása okozza mindezt, lehet, hogy Billnek még sincs
igaza, talán nincsenek már érzései a lány iránt, csak felkavarta ez a
találkozás. Igen, egész biztos, csak ennyiről van szó. Se több, se
kevesebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom?<br />
- Tessék? – Kapta fel fejét a gitáros.<br />
- Azt mondtam, gyere. Ki fognak hallgatni.<br />
- Te is jössz?<br />
-
Természetesen – mosolygott rá a lány. – Nem is engedném, hogy a
jelenlétem nélkül mondj bármit is. – Tom viszonozta Allie mosolyát, majd
megindultak a kihallgatóterem irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Kaulitz, kérem, mondja el, mi történt tegnap este.<br />
- Tegnap este már kismilliószor elmondtam.<br />
-
Tom! Öhm, Mr. Kaulitz, tegyen, ahogy a rendőrúr parancsolta – Tom
elvigyorodott, ahogyan Allie Mr. Kaulitz-nak szólította, talán ez
okozhatta, hogy összeszedte gondolatait és mesélni kezdett a
rendőrfőnöknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegnap, késő délután érkeztünk meg az öcsémmel, a
barátnőjével és az én barátnőmmel. Elfoglaltuk a szállodában a
lakosztályunkat, aztán kitaláltuk, hogy elmegyünk bulizni. Vágja, van
itt az a fasza klub... Aú! – Allie az asztal alatt bokán rúgta Tomot,
majd szúrós pillantásokkal illette. – Izé, úgy értem, tudja, van itt az a
színvonalas, kifinomult szórakozóhely. Na, oda mentünk tegnap este.
Koccintottunk arra, hogy itt vagyunk, elkezdtük tervezni az előttünk
álló egy hetet, közben lecsúszott még egy... pár ital. Jó kedvünk volt,
na. Aztán az öcsém és én egyszerre szúrtuk ki lent, a nagy tömegben
menedzserünket. Egyáltalán nem értettük, hogy mit keres itt, hiszen egy
szóval nem mondta, hogy velünk tartana, sőt. Biztos, hogy nem nyaralni
jött. Ha érti, mire gondolok.<br />
- Nem, Mr. Kaulitz, nem értem.<br />
- Azt
hittem, a rendőröknek csak a viccekben lassú a felfogásuk. Mi a...? –
Kérdezte, miután Allie újabb rúgást irányzott bokájának. – Oh, elnézést.
– Szabadkozott egyből Tom, miután rájött, az előző gondolatait hangosan
mondta ki. Aaron-on látszott, eddig sem volt a kedvence a nagyszájú
Tom, mostani kijelentésével azonban sikerült rátennie még néhány
lapáttal.<br />
- Szóval, Kaulitz?<br />
- Arra próbáltam célozni, mélyen
tisztelt rendőrfőnök úr, hogy szerény személyem úgy véli, menedzserem,
David Jost tette a kokaint a csomagtartóba, utána pedig ő értesítette
magukat.<br />
- Maga és a „szerény személy” két külön dolog, Kaulitz.<br />
- Örülök, hogy megragadta a lényeget – mondta epésen Tom.<br />
- Örülnék, ha tiszteletet tanúsítana, azt hiszem, nem először kérem.<br />
- Elnézést.<br />
- Egyébként pedig bizonyítsa, amit mond.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Nos – vettem át a szót, úgy gondoltam, jobb ennek a vitának még azelőtt
véget vetni, mielőtt elkezdődne. – Ha már így kéri, Aaron. Tegnap este
elmentem a klubba és elkértem a biztonsági kamera felvételét, úgy értem,
a biztonsági kameráét, ami a klub bejárata előtt történő eseményeket
rögzíti – fél szemmel Tomra sandítottam, hiszen neki sem számoltam be
erről a kis akciómról. Tegnap, miután kitettem őt a szállodánál, azonnal
a szórakozóhely felé vettem az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Laptopomért nyúltam,
bekapcsoltam, majd lejátszottam a felvétet, melyen jól látszik, hogy egy
alak, akire David Jost személyleírása tökéletesen illik, babrálni kezd
Tom csomagtartójával, majd résnyire felnyitja, bedob valamit és sietősen
távozik, pontosabban bemegy a klubba. Pár perccel később elhagyja azt,
majd Tom és Bill jelennek meg a kamera képén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A velem egy szobában
tartózkodó két férfi tátott szájjal bámulta laptopom kijelzőjét. Hiába
volt Tom is szinte teljesen biztos abban, menedzsere keze van a
dologban, a tény, hogy mindez be is igazolódott, őt is megdöbbentette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen nem volt kérdés, hogy Tomot elengedik, hiszen a felvétel bizonyította, semmi köze nem volt ehhez az esethez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rendőrség épületének oldalához mentünk, Tom meggyújtott egy szál cigarettát, majd nagyot slukkolt bele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez azért kemény... – Motyogta, nem tudom, inkább magának, vagy nekem.<br />
-
Miért tette ezt? – Kérdeztem halkan. Nem tudtam, nem idegesíti-e fel
kérdésem, és túl jól ismertem már a dühös Tomot ahhoz, hogy tudjam, nem
szeretném olyannak látni.<br />
- Mondtam tegnap is, a feltűnés. Csakhogy a
kis magánakciója ezúttal rosszul sült el, mert helyettem saját magát
keverte szarba, méghozzá jó nagyba. Remélem, neki nem lesz ilyen jó
ügyvédje – mosolygott rám. – Köszönöm.<br />
- Csak a munkámat végeztem.<br />
-
Allie, értem én, hogy komolyan veszed ezt az ügyvéd-dolgot, ami persze
jó, hiszen nem azért güriztél éveket az egyetemen, hogy utána eldobd a
diplomát és szarj az egészbe. De mondd meg őszintén, ha bárki más mellé
rendelnek ki, tegnap éjjel visszamész még arra a szórakozóhelyre?<br />
-
Én... – Nagyot nyeltem. Meglepett a kérdése, meglepett, hogy még mindig
ennyire átlátott rajtam. Hangjában semmi gúnyt nem fedeztem fel,
érdeklődő, kíváncsi, és talán bizakodó volt. – Nem tudom. Valószínűleg
nem. Az is igaz, hogy ez volt az első komolyabb ügyem, de... Nem, nem
hiszem, hogy másért is megtettem volna. Úgy értem, megtettem volna, csak
nem aznap éjszaka, több rendőrségen töltött óra után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondott
semmit, csak szelíden elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, bár még
így is tisztes távolság volt köztünk. A szemkontaktust egy percre sem
szakította meg. Egyre csak közeledett, amikor pedig szinte már teljes
testével magasodott felém, telefonja megcsörrent. Megrázta fejét, mintha
próbálna visszatérni a valóságba, vele egy időben pedig én is ugyanezt
tettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd – szólt bele közömbösen. – Szerinted? Bulizok.
[...] Igen, természetesen komolyan mondom. [...] Normális vagy, Bianca?
Mit gondolsz, hol lennék? A rendőrségen. [...] Ja. Bill ott van? [...]
Add neki oda, légy szíves. [...] Kösz. Szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csáó, öcsi. Hogy s
mint? – Hangja sokkal élénkebb lett. – [...] Ki szórakozik? [...] Én?
[...] Miért szórakoznék? [...] Ja, hogy az. Elengedtek. [...] Hát mert
nem csináltam semmit, okostojás. [...] Ja. David volt. [...] Bill,
nyugi, ne pörögj be ennyire. Ha hazamentem elmesélem. [...] Igen, igazad
van, szerintem is nagyon jó ügyvédem volt – majd rám mosolygott és
letette a telefont. Fél év eltelte után még mindig képes voltam elveszni
abban a gyönyörű, utánozhatatlan barna szempárban.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom végre belépett az ajtón, én pedig semmi mást nem szerettem volna jobban, mint karjaiba borulni, csakhogy Bill megelőzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért nem volt ekkora ügy – mondta Tom, miközben lefejtette magáról öccse fojtogató karjait.<br />
- Miért nem szóltál reggel, amikor indultál? El akartalak kísérni.<br />
-
És én is – szólaltam meg, mire Tom felém fordult, majd elmosolyodott.
Hatalmas szikla esett le a szívemről, hiszen nagyjából fél órával
ezelőtt még egészen más stílusban beszélt velem, amivel akkor igencsak
megrémisztett.<br />
- Aludtatok, nem akartalak felébreszteni titeket.<br />
- És mi volt? – Faggatta Bill.<br />
- Hát... – Rám emelte tekintetét, majd visszafordult öccséhez. – Allie tegnap este, miután hazahozott...<br />
- Ő hozott haza? – Vontam fel szemöldkömet.<br />
- Eredetileg ittas vezetésért akartak megbüntetni, nyilván nem jöhettem a saját autómmal.<br />
- De foghattál volna egy taxit.<br />
-
Igen, foghattam volna, csakhogy felajánlotta, én meg elfogadtam –
felelte hűvösen, majd visszafordult Billhez. – Szóval miután kitett itt,
visszament a szórakozóhelyre, és elkérte a biztonsági kamera
felvételeit, amin látszik, hogy David baszakszik a csomagtartómmal,
aztán belerak valamit. Mármint érted, nyilván nem mindenki tudná
megmondani, hogy ő az, de mi igen.<br />
- És most mi lesz?<br />
- Passz. Gondolom kihallgatják. Nem is érdekel. Bianca, beszélhetnénk? – Fordult hirtelen hozzám.<br />
- Pe... persze – dadogtam. Fejével szobánk irányába bökött, így arra vettem az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ő is belépett, majd elkezdte bőröndjébe dobálni ruháit. Elképedve néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? – Kérdeztem, miután felocsúdtam a kezdeti sokkból.<br />
- Erről akartam beszélni veled. Mielőtt feljöttem, lefoglaltam egy nyugis, kisebb szobát.<br />
- Akkor pakoljak én is? – Kérdeztem rejtett izgalommal a hangomban, mire felkapta fejét.<br />
- Öhm, lehet, hogy nem értesz, sőt, egész valószínű. Magamnak foglaltam a szobát.<br />
- Mi van?!<br />
- Időre van szükségem, Bianca.<br />
- Mihez kell neked idő?<br />
-
Ahhoz, hogy gondolkodhassak, ez pedig nem megy egy ekkora hodályban,
ahol folyamatosan nyüzsgés van körülöttem. Ne vedd magadra, oké? Kicsit
pihenek, aztán majd feljövök, este akár még el is mehetünk valamerre.
Rendben?<br />
- Re... rendben. – A sírás kerülgetett. – Azért egy puszit adsz? – Szóltam utána, amikor már a szobát is elhagyta.<br />
- Ja, persze – felelte, majd közelebb lépett, és adott egy puszit. Az arcomra. Borzasztóan éreztem magam.</div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom
már legalább fél órája ült az ágyon, miközben telefonját bámulta, és
próbálta eldönteni, elküldje-e azt az sms-t, vagy sem. Végül az előbbi
mellett döntött, vagyis rányomott a „Küldés” gombra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
„415-ös szoba, ha gondolod...”</blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem telt el két perc, amikor kopogtattak az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez gyors volt – nyitott ajtót vigyorogva.<br />
- Parancsolsz?<br />
- Ööö, az előbb rendeltem kaját, azt hittem, azt hozták fel. Honnan tudtad, hogy ez a szobám?<br />
-
Megkérdeztem a recepción, azt mondtam, csak elfelejtetted megmondani,
és mivel elvileg még a barátnőd vagyok, elhitték. Bár elég hülyének
néztek. Nem akarnál megmagyarázni néhány dolgot?<br />
- Mire gondolsz?<br />
-
Például, hogy miért vettél ki egy teljesen külön szobát, amikor ott az
hatalmas lakosztály, tele üres szobákkal. Nem mintha ezt nem tudnád,
hiszen éjszaka már kipróbáltad az egyiket.<br />
- Bianca, ezt ne most.<br />
- Mi az, hogy ne most? Mi bajod van?<br />
- Semmi bajom nincs.<br />
- Akkor miért viselkedsz így velem?<br />
- Hogy?<br />
- Az ügyvédnőcske miatt van, igaz? – Tom nem válaszolt, csak nézett a távolba. – Tudom, hogy ő az a lány, akiről meséltél.<br />
- Nagyszerű.<br />
- Mi ezen olyan nagyszerű?<br />
- Bianca, minek kérdezel meg valamit, ha úgyis tudod rá a választ? Igen, miatta van. Mit vársz, mit mondjak még?<br />
- Hogy miért.<br />
- Mit miért?<br />
- Miért ilyen fontos a felbukkanása?<br />
-
Pont azért, mert felbukkant. Mert nem számítottam rá, és így eléggé
nehezen tudom kezelni ezt a helyzetet. Most pedig ha megbocsátasz, erre
rá kell gyújtanom – mondta dühösen Tom, majd elindult az erkély
irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bianca az ágyon ült, mialatt barátja talán már egy doboz cigit is elszívott. De nem jött vissza. Csengettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom? Szerintem meghozták a kajádat! Hallod? Átvegyem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem
érkezett válasz, ezért Bianca úgy döntött, beengedi a szobapincért.
Amikor azonban ajtót nyitott, nem egy uniformisba öltözött férfivel vagy
nővel találta szemben magát, hanem egy ismerős arccal. Egy ismerős, ám
olyan arccal, amit szeretett volna minél előbb elfelejteni. Az ajtóban
ugyanis Allie állt.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-12045615032657757282013-09-09T14:45:00.000+02:002013-09-09T14:45:00.501+02:0011. fejezet: Will The Dreams Come True?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5gIkX0Uwsu9GWT_h1YLjlsuQutR7yVeKTknyieQMrdonRddS1JCRPCacq7TCnJi9Hhy13l8cpVeJ2MyhuJ1RVUSO6gbulj9jWi0FoIEhiA2C117ccSghw2xT3r2tzNbGHKrvxIUNu5tWw/s1600/ch11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5gIkX0Uwsu9GWT_h1YLjlsuQutR7yVeKTknyieQMrdonRddS1JCRPCacq7TCnJi9Hhy13l8cpVeJ2MyhuJ1RVUSO6gbulj9jWi0FoIEhiA2C117ccSghw2xT3r2tzNbGHKrvxIUNu5tWw/s1600/ch11.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUqH9UV8ey6pHpno34SwP80WIWTmR9LA_kvoaSLjqbVsC4mw58GxbCgpOkzFjE-CWGak7Kk9uJ11w_nobQMAScOlBTP_VcLwLXHkv7xk6xY9jIBnJF0IzAo_DNN1z0RgIYFjssy7qMVFcO/s1600/ch11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Itt is lenne a <b>11. fejezet</b>, ami mégsem sikerült olyan pörgősre, mint, ahogyan elterveztem. Eredetileg egyben lett volna a következő, 12. résszel, de akkor túl hosszú lett volna (ez most így <i>1600+ szavas</i>), illetve így sikerült összehozni, hogy minden második napra legyen friss, amíg nem vagyok :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Remélem, tetszeni fog, jó olvasást kívánok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(Ps. Van most a fejezetben egy rész, ami jelen időben íródott, korábban ilyet még nem csináltam, remélem, olvasható lett :) A múlt idő nekem valahogy könnyebb.) <b><br /></b></div>
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<b> ~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Mondd el még egyszer!<br />- Basszus, Allie, már vagy milliószor mondtam el, hogy mi a szar történt.<br />- Higgadj le és mondd el még egyszer, mert ez így semmi. Ezzel nem tudok mit kezdeni.<br />- Nem azt mondtad, hogy te vagy a legjobb?<br />- Nem, azt mondtam, hogy a mi cégünk a legjobb. Nagyon jól tudod, hogy kezdő vagyok.<br />- Egyébként, ha már itt tartunk, gratulálok.<br />- Mihez? – Néztem fel jegyzeteimből.<br />- Hát ahhoz, hogy ügyvéd lettél, végigcsináltad a sulit, meg minden... Biztos nem volt könnyű.<br />- Mert valaki a végzős évem közepén Berlinbe rángatott?<br />-
Ja – végre elmosolyodott. Örültem, nem csak azért, mert még mindig
őrülten szép volt a mosolya, hanem azért is, mert legalább egy
pillanatra nem volt feszült. Én is mosolyogtam.<br />- Köszönöm – feleltem. – Most pedig hallani akarom az egészet. Elejétől a végéig.<br />- Allie...<br />- Úgy értettem, hogy reggeltől, egészen addig, amíg itt kötöttél ki. – Megforgatta a szemeit, majd belekezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
[...] Beültünk a kocsiba és elindultunk abba a klubba. Felmentünk a VIP
részlegbe, iszogatni kezdtünk, tök fasza volt minden, elvoltunk. Aztán
ittunk még egy keveset, egyre jobb lett a hangulat, és akkor Billel
kiszúrtuk lent a tömegben Davidet. Aztán el...<br />- Várj, micsoda?<br />- Mi micsoda?<br />- Kiszúrtátok Davidet?<br />- Igen, mint ahogy korábban már százszor mondtam, ott...<br />- Korábban nem mondtad. De folytasd, megláttátok és mi volt?<br />- Egyből elindultunk utána, mert nem tudtuk, mi a szart keres itt. Ő találta ki ezt az egész nyaralósdit is, szóval...<br />- Mi az, hogy ő találta ki?<br />- Direkt szakítasz félbe állandóan?<br />-
Tom, most olyan információkat mondasz, amiket a korábbi -szerinted
millió- alkalommal elfelejtettél. Lehet, hogy ez lesz a kulcs.<br />- Mi? David?<br />- Mondd már!<br />-
Igenis, ügyvédnő – vigyorgott. – David akarta, hogy eljöjjünk nyaralni
így négyesben, ő szervezte az egész utat, és ő nyilatkozott ezzel
kapcsolatban, még azelőtt, hogy velünk közölte volna. Ez úgy egyébként
egy elég hosszú történet, de most a többi része nem is érdekes.<br />- Rendben, szóval utánamentetek, és...<br />-
Folytatnám, ha nem vágnál közbe állandóan – szúrós tekintettel
illetett, de közben mosolygott. Elég nehéz valaki olyan ügyvédjének
lenni, akihez ilyen érzelmek fűznek. – Utána mentünk, de mire kiértünk a
klubból, ő már eltűnt. Ezután ültünk be a kocsiba...<br />- Ittasan – morogtam, inkább magamnak, mint neki, de kijelentésem túl hangosra sikerült.<br />- Allie!<br />- Bocsi.<br />-
Szóval ezután beültünk a kocsiba, már tök közel voltunk a szállodához,
esküszöm, alig pár méter hiányzott, amikor megállított a rendőr. Szinte
csak úgy a semmiből... – Elhallgatott, és nagyon úgy tűnt, valamin
elgondolkodott.<br />- Tom?<br />- Igazad volt, tényleg ez lesz az. A rendőr
kajak szinte a semmiből bukkant elő, nem is nagyon volt ember az úton.
Biztos, hogy David műve.<br />- De miért tette volna ezt?<br />- Mert egy barom.<br />- Tom! Mi lehetett az indítéka?<br />- A feltűnés.<br />- Mi van?<br />-
Szerinted holnap reggelre hány címlapon fog szerepelni, hogy Tom
Kaulitzot letartóztatták kábítószer birtoklása miatt? Kérdezd meg ezt az
idegesítő rendőrfőnököt, hogy mit keresett éppen akkor abban az
utcában.<br />- Ne szórakozz, nyilván járőrözött.<br />- Allie, csak kérdezd
meg. Kérlek. – Megadóan bólintottam, majd kiléptem a folyosóra.
Szerencsémre Aaron a kávégép előtt állt, így hozzá siettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, Miss Devenport! Meghívhatom egy kávéra?<br />- Elfogadom, köszönöm.<br />- Hogy haladnak? Nagyon elviselhetetlen az ügyfél?<br />- Semmi gond nincs, igen könnyen szót értek vele – hogy miért, az már más kérdés, a lényeg, hogy Tom együttműködő.<br />- Meglepetten, ám annál nagyobb örömmel hallom.<br />-
Igen... Mondja, Aaron, az éjjeli járőrözések mindig ilyen eseménydúsan
telnek? – Reméltem, ezzel a kérdéssel elérem a célomat, mégsem állhattam
elé azzal, hogy járőrözött-e, vagy sem.<br />- Úgy érti, minden
alkalommal letartóztatok-e egy nagyszájú, nagyképű rocksztárt, mert
kokaint találok a csomagtartójában? – Kérdezte nevetve.<br />- Igen, valahogy így értem – feleltem.<br />- Nos, nem, természetesen nem, persze a dologhoz hozzátartozik az is, hogy ezúttal nem járőröztem.<br />- Hogyan? – Felkaptam a fejem.<br />-
Kaptam egy névtelen bejelentést, miszerint látták Mr. Kaulitz-ot, amint
egy érdekes alakkal beszélget, később pénzt ad neki, majd a
csomagtartójába tesz valamit.<br />- Van szemtanú? – Úgy éreztem, az órákig tartó szenvedésnek meglett a gyümölcse.<br />- A bejelentő.<br />-
A bejelentő, aki névtelenül telefonált? Maga viccel velem? Több ember
tudná bizonyítani, hogy védencem nem hagyta el a klub VIP részlegét,
egyedül legalábbis biztosan nem.<br />- Miss Devenport, a maga dolga, hogy megoldja az ügyet.<br />-
Ahogy mondja – feleltem kicsit dühösen, majd sarkon fordultam és
elindultam vissza Tomhoz, félúton azonban megtorpantam. Nem akartam,
hogy bent tartsák éjszakára, hiszen nem követett el semmit. Kokaint
találtak a csomagtartójában, ez nyilván nem vet rá túl jó fényt, de nem
tudják bizonyítani, így nem tarthatják bent. Sikerült megbeszélnem a
rendőrfőnökkel, hogy az éjszakát a közeli hotelben tölthesse.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Már majdnem elaludtam – mondta rekedtes hangon, amikor visszaértem
hozzá. Hirtelen elfelejtettem, hogy hol is vagyunk, és rá akartam vetni
magam, de még időben észhez tértem.<br />- Mindjárt lesz rá lehetőséged – mosolyogtam.<br />- Mi? Allie, nem akarok valami mocskos cellában éjszakázni – kicsit kétségbeesettnek tűnt.<br />- Egy szóval nem mondtam, hogy <i>valami mocskos cellában</i> töltöd az estét. Most elengedtek, de holnap az első utadnak ide kell vezetnie.<br />- És te?<br />- Én is jövök reggel – mosolyogtam rá megnyugtatóan.<br />- Hazavigyelek? – Kérdezte.<br />-
Szórakozol? Inkább én téged. – Értetlenül nézett rám, mire felvontam a
szemöldökömet. – Feltételezem, az alkohol még nem ment ki a
szervezetedből.<br />- Ja, hogy az – nevetett zavartan. – Kicsit fáradt vagyok.<br />- Nem csodálom, hosszú napod volt. Induljunk, a holnapi sem lesz jobb, pihenned kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az
út néma csendben telt, amikor leparkoltam a szálloda előtt, vártam,
hogy kiszálljon, de nem tette meg. Csak ült és kezeit bámulta, néha-néha
rám pillantott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, mit mondjak – törte meg végül a csendet.<br />- Semmit nem kell mondanod.<br />- De. Köszönöm – nézett mélyen a szemembe.<br />- Még ne – mosolyogtam.<br />-
Nem azt, hogy képviselsz. Úgy értem, azt is, persze. De szerinted, ha
bárki mást rendelnek ki mellém, az törődött volna velem ennyire?
Szerintem már órák óta egy cellában rohadnék.<br />- Csak a munkámat végzem. Ártatlan vagy, és ezt be is fogom bizonyítani.<br />- Nem érted, amit mondok.<br />- De, Tom, értem. Ez egy furcsa helyzet. De elsősorban az ügyvéded vagyok.<br />- És másodsorban?<br />- Indíts befelé, holnap korán kelsz.<br />-
Értem – vigyorgott, majd kikapcsolta a biztonsági övet és kinyitotta az
ajtót, de visszafordult. – Nem jössz be? Bill biztos örülne.<br />-
Szórakozol? – Kérdeztem megrökönyödve. – Egyrészt nincs időd bulizgatni,
másrészt Bill lehet örülne, de a barátnőd már kevésbé.<br />- Ja, igen,
tényleg. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt – mondta, majd közelebb hajolt
és egy puszit nyomott az arcomra. Elállt a lélegzetem.<br />- Szerinted,
ha bárki mást rendelnek ki melléd, attól is így köszönsz el? – Kérdeztem
nevetve, miután gyorsan összekapartam magam.<br />- Köszönjek máshogy? – Vigyorgott kajánul.<br />-
Tom. A barátnődnek, esetleg – mondtam komoran. Bármennyire is jól esett
előző gesztusa, hiába felejtettem el néhány pillanatra mindent, attól ő
még nem hozzám tartozik. Soha nem is tartozott hozzám.<br />- Ne
haragudj. Jó éjt – mondta, majd becsukta a kocsi ajtaját. Tekintetemmel
végigkövettem távolodó alakját, egészen addig, amíg belépett a
szállodába, majd elhajtottam.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Elengedtek? – Már
éppen félálomban voltam, amikor Bill visítására lettem figyelmes.
Azonnal kiugrottam az ágyból és a nappaliba siettem.<br />- Csak éjszakára. Allie elintézte, hogy ne kelljen a cellában rohadnom, de reggel egyből mennem kell vissza.<br />- Mennyire tehetséges ügyvédnőcske – karba tett kézzel kommentáltam Tom mondatát.<br />-
Bianca, ne csináld. Semmi erőm nincs a drámázásodhoz, tartsd meg
holnapra, oké? Jó éjt – mondta hűvösen, majd elindult a szoba felé.
Csakhogy nem a <i>mi </i>szobánk felé.<br />- Hová mész?<br />- Szerinted? Aludni.<br />- Oda? – Böktem a szabadon álló szoba irányába.<br />- Igen.<br />- Rendben... – Feleltem, miközben ismét könnyeimmel küszködtem. – Jó éjt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtott, majd elindult felém. Megállt előttem, homlokát az enyémnek döntötte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, de tényleg nagyon fáradt vagyok. Holnap beszélünk, oké?<br />- Oké – mondtam halkan, mire gyengéden megcsókolt.<br />- Jó éjt.<br />- Jó éjt.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Berlin
repülőterén vagyok, várok valakit. Izgulok, pedig ez nem jellemző rám.
Elég sok nővel volt már dolgom, tapasztalt vagyok, minden téren. Most
mégis úgy érzem magam, mint valami hős szerelmes kamasz. Minden barna
hajú lány felbukkanásánál egyre gyorsabban ver a szívem, de egyikük sem
az, akire én várok. A reptér kezd kiürülni. Aztán végre meglátom Őt.
Sietősen lépked, bőröndjét maga után húzva. Gyönyörű. A váróba érve
körbe-körbe pillant, engem keres. Tekintetünk összefonódik. Arcán, csak
úgy, mint az enyémen, hatalmas mosoly terül szét. Szinte futva indul meg
felém. Én is hasonlóan teszek. Megáll velem szemben, gyönyörűen
mosolyog, majd karjaimba veti magát. Leírhatatlanul jó érzés Őt ölelni.<br />- Annyira vártam, hogy lássalak – suttogom fülébe, de egy pillanatra sem engedem el.<br />- Nem jobban, mint én – feleli. Kicsit eltolom magamtól, hogy mélyen a szemébe nézhessek.<br />- Szeretlek, Allie.<br />-
Én is szeretlek, Tom – soha semmi nem esett még olyan jól, mint ez a
pár szó. Lágyan csókolom meg. Első csókunk éppen olyan, amilyennek
elképzeltem. Tökéletes.<br />Ajkaink szétválnak, majd újra magamhoz húzom. Ölelem őt, de már nem érzem. Még látom, de alakja egyre halványodik.<br />- Allie?
Allie! – Szólongatom, de nem válaszol. Egyre távolabb kerül tőlem,
egyre halványabb lesz. Mosolyog. – Allie? – Nem válaszol. – Allie, ne
hagyj el! Szeretlek! Allie! Allie!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom saját hangjára ébredt,
ahogy kétségbeesetten mormogta álma utolsó szavait. Annyira valóságosnak
tűnt. Mindig annyira valóságosnak tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörölte izzadt
homlokát, majd a konyhába indult, hogy igyon egy pohár friss vizet.
Teljesen elfelejtette, hogy órák óta nem ivott egy kortyot sem. Biztosan
emiatt volt ez az álom, és egyébként is kimerült. Nincs semmi jelentősége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te? – Nézett meglepetten öccsére, aki az egyik bárszéken ült egy pohár tejjel maga előtt.<br />- Nem tudtam aludni. Ez is miattad van.<br />- Öcsi, minden rendben lesz, oké? Elég jó ügyvédem van. – Mosolygott Tom.<br />- Az kétségtelen. De miért nem alszol?<br />- Felébredtem, mert, ööö... Szomjas vagyok.<br />-
Megint azt álmodtad, igaz? – Bill számára ikertestvére mindig is
nyitott könyv volt, nem kellettek szavak ahhoz, hogy tudja, mi játszódik
le Tomban.<br />- Ja.<br />- Előfordult mostanában máskor is?<br />- Nem, már hónapok óta normálisan aludtam. Nem is értem, mi a szar történt most – felelte zavartan Tom.<br />-
Mi történt volna? Találkoztatok. – Mosolygott Bill. – Nem kell mindig
keménynek mutatnod magad. Jelent még neked valamit. Ez teljesen
normális.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom vonakodva nézett öccsére. Legbelül ő is tudta ezt,
de nem akart foglalkozni vele. Viszont így, hangosan kimondva minden más
lett. Minden megváltozott. Minden értelmet nyert.</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-46121296595262854792013-09-08T20:00:00.000+02:002013-09-08T20:00:04.328+02:00Off topic: nyaralni megyek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOaC70idUKbK7KWXIIWz9j9KNzJjMHbqJ1EPD1Tna-eA-0-Xx8LIS_kmYqHXqZw_6IfrtVSrxCCnaFdJcpBMVN3-5vWsKHjZP8cGj6zPY6_otfFXEPgEsnOpR3d_1G-g2EDYNwqJgEH72k/s1600/0908.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOaC70idUKbK7KWXIIWz9j9KNzJjMHbqJ1EPD1Tna-eA-0-Xx8LIS_kmYqHXqZw_6IfrtVSrxCCnaFdJcpBMVN3-5vWsKHjZP8cGj6zPY6_otfFXEPgEsnOpR3d_1G-g2EDYNwqJgEH72k/s1600/0908.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a címből is kiderül, most nem résszel érkeztem (nincs is még itt az ideje), hanem egy kis személyes/oldalas dologgal. <i>Holnaptól "nyaralni"</i> (írnám, hogy őszelni, de hát az milyen hülyén néz már ki) <i>megyek egy hétre</i>, viszont, <b>LESZNEK FEJEZETEK!</b> Már megírtam őket, és hála a blogspot időzítős funkciójának, <b>a távollétemben ugyanúgy ki fognak kerülni, mintha itthon lennék.</b> Már be vannak időzítve :)) Lesz internet-hozzáférésem, így fel tudok nézni néha-néha az oldalra, de gondolom érthető, hogy ezt az egy hetet nem ezzel szeretném tölteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak gondoltam, szólok, hogy a chatben, illetve a kommenteknél miért <i>nem leszek olyan aktív</i>, de mint fentebb is írtam, <b>a részek érkeznek!</b> :))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nektek kellemes hetet, a sulihoz pedig kitartást kívánok! Ja, és <b>kövessetek twitteren</b>, elképzelhető, hogy posztolok néhány képet :)) <a href="https://twitter.com/bigblacklashes" target="_blank">@bigblacklashes</a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Végül, de nem utolsó sorban, sőt, <b>nagyon boldog 25. születésnapot a mi egyetlen, utánozhatatlan Gustavunknak!</b> :)) <span style="color: red;"><3</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglMpVxWBVMl20kuDf6eTlX8eDomChLEyx4iMIGo-b-QeP6d-zoBQwUB-cgneyN_XBBZ4PKILXu8-Qc_aZzJztQyME9O9_Eahyphenhyphen3-b0_NuWVjpJFs5slhayPhgiK2SH0QdknzHqJC64Ql_6c/s1600/gustibday.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglMpVxWBVMl20kuDf6eTlX8eDomChLEyx4iMIGo-b-QeP6d-zoBQwUB-cgneyN_XBBZ4PKILXu8-Qc_aZzJztQyME9O9_Eahyphenhyphen3-b0_NuWVjpJFs5slhayPhgiK2SH0QdknzHqJC64Ql_6c/s1600/gustibday.png" height="200" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>Ölellek Benneteket, Sophie</b></i></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-86613504254264610782013-09-07T16:30:00.000+02:002013-09-07T16:30:02.410+02:0010. fejezet: You?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv2ZKvCPNAZ-KnRh6GSc0JfbjXgfpuR0cwyVf24wiSeqtKYQVH3NcVuoHxz-vtA34gYKZ8i58dvnO_5c9zBXqyDeN1rduvC1DgwGmtIwjLYanvc9l0lzvptYIpol-VvC6wrtTMWaQVadmP/s1600/ch10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv2ZKvCPNAZ-KnRh6GSc0JfbjXgfpuR0cwyVf24wiSeqtKYQVH3NcVuoHxz-vtA34gYKZ8i58dvnO_5c9zBXqyDeN1rduvC1DgwGmtIwjLYanvc9l0lzvptYIpol-VvC6wrtTMWaQVadmP/s1600/ch10.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<b>Meghoztam a 10. fejezetet</b>, ami ismét "napjainkban" játszódik. Allie és Tom fél év után szemtől szemben, és az is kiderül, hogy reagál minderre Jade :) Egyébként nem túl eseménydús epizód, de <b>a következő részektől megint nagyon felpörög a sztori</b>, ezt megígérem :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<u>Egy apró újítás:</u> a fejléc alatt 'Me' címszóval találhattok egy <b>rólam</b> (bár inkább a TH-ról) <b>szóló modult</b>, <a href="http://tk-stories.blogspot.hu/p/sophie.html" target="_blank">katt ide</a>, ha érdekel :) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ TOM ~ </b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tom úgy érezte, mintha leforrázták volna. Nem elég, hogy menedzsere
úgy rángatja, mint egy marionett bábut. Nem elég, hogy érthetetlen
felbukkanásával elrontotta a bulit. Nem elég, hogy ismét ittas vezetésen
kapták. Nem elég, hogy a csomagtartójában kokaint találtak. Nem elég,
hogy órákon keresztül ült egy rideg kihallgatóteremben. Nem elég, hogy
az ügyvédje késett... Mindennek tetejében az ügyvédje nem más, mint
Allie Devenport, akiről több, mint fél éve nem hallott. Aki miatt képes
volt megváltozni, aki miatt visszatérő lemezük munkálatainak kellős
közepén Rómába repült, és akivel ott sem úgy alakultak dolgaik, ahogyan
kellett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Most ott állt tőle mindössze néhány méterre.
Gyönyörű volt, épp úgy, mint fél évvel ezelőtt. Talán még szebb is lett
azóta. Tom tekintete mélyen fúródott a lányéba, aki még mindig a
rendőrfőnökkel szemben állt, ám úgy nézett ki, mint aki bármelyik
pillanatban összeeshet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt felkészülve erre a találkozásra.
Épp a napokban mesélt róla Biancának, azt mondta neki, érzései már nem
olyan intenzívek, mint korábban voltak. Valóban így lenne? Akkor most
miért érzi úgy, hogy képes lenne karon ragadni a tőle mindössze talán
egy méterre álló lányt, és elrohanni vele akár a világ végére is?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyi
mindent akart neki mondani, közben pedig olyannyira megbántva érezte
magát, mint még soha. Tudta jól, sem a hely, sem az idő nem alkalmas
arra, hogy kettejükről beszéljenek, mégis alig várta, hogy a rendőr
elhagyja a szobát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miss Devenport, jól érzi magát?<br />
- I... Igen, hogyne, csak tudja, nagyon, öhm, nagyon siettem, de minden... minden rendben.<br />
- Szeretne egy pohár vizet?<br />
- Nem, köszönöm, én csak... én csak szeretném végezni a munkámat.<br />
-
Hogyne, magukra is hagyom önöket – mondta Aaron, majd szúrós pillantást
vetett Tomra. – Ha bármi probléma lenne ügyfelével, csak...<br />
- Köszönöm, de minden rendben lesz – felelte határozottan Allie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aaron
elhagyta a szobát, Tom és Allie pedig csak egymást nézték. A gitáros
felállt székéből és megindult a lány felé, de néhány lépés után
megtorpant. Szemeikkel szinte felfalták egymást, a helyiségben mégis
vágni lehetett a feszültséget. Hosszú percek teltek el, mialatt egyikük
sem szólalt meg, majd nagy levegőt véve Tom törte meg a csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Mit keresel itt? – Ő is meglepődött a stíluson, amit megengedett
magának, de hiába minden érzelem, egyszerűen nem tudott máshogy szólni
Allie-hez. Túl élénken élt benne legutóbbi találkozásuk emléke.<br />
- Gondoltam, sikerült kitalálnod, de ha nem, akkor elmondom, hogy én vagyok az ügyvéded.<br />
- Miért?<br />
- Mi az, hogy miért? Mert engem rendeltek ki.<br />
- Add le az ügyet – Tom dühös volt, nagyon dühös.<br />
-
Neked elment az eszed? Nagy szerencséd van, hogy azt az irodát hívták
fel, ahol dolgozom. Rajtam kívül mindenki elfoglalt, így engem rendeltek
ki hozzád. Ez a cég a legjobb, más nem biztos, hogy meg tudja oldani az
újabb ügyedet.<br />
- Az újabb ügyemet?<br />
- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek.<br />
- Hogy fogod tudni megoldani éppen te az <i>újabb ügyemet</i>, ha magad sem hiszed el, hogy ártatlan vagyok?<br />
- Elhiszem.<br />
- Ja, azt látom.<br />
- Ahelyett, hogy vagdalkozol, inkább…<br />
- Vagdalkozom? Nagyon nagy erőfeszítés neked, hogy itt legyél, igaz?<br />
- Nem könnyíted meg ezt az amúgy is érdekes szituációt.<br />
-
Érdekes szituáció? – Nevetett fel gúnyosan Tom. – Te így nevezed azt,
amikor valaki megszámlálhatatlanszor megalázza magát előtted, te pedig
semmibe veszed?<br />
- Te aláztad meg magad előttem?!<br />
- Miért, talán te?<br />
- Szerinted az nem volt megalázó, amikor a rohadt féltékenységed miatt egyből odarángattad magatokhoz Riát?<br />
- Összejöttél Jasonnel, nem?<br />
- Hogy jön ez most ide?<br />
- Együtt vagytok vagy sem? – Tom szinte már üvöltött.<br />
- Együtt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hallom a folyosó túlsó végéről is a maga hangját, Kaulitz? – Lépett be a szobába Aaron.<br />
- Nyilván azért, mert annyira fülbemászó.<br />
- Mr. Kaulitz, tanúsítson némi tiszteletet!<br />
- Elnézést – motyogta Tom.<br />
- Miss Devenport, minden rendben?<br />
- Igen, természetesen.<br />
- Akkor nem is zavarok tovább.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Mondd el, mi történt – utasítottam, majd táskámban kezdtem kotorászni a
noteszom után, hogy jegyzetelhessem szavait. – Szóval? – Amikor
megfordultam, szorosan mögöttem állt. Már elfelejtettem, milyen is ilyen
közelről érezni fűszeres parfümjét, amely rendszerint dohányfüsttel
keveredett.<br />
- Ehhez nem volt jogod.<br />
- Mihez? – Néztem rá tágra nyílt szemekkel.<br />
-
Ahhoz... Ahhoz, hogy újra besétálj az életembe – mondta, majd
megfordult, kezeit pedig ökölbe szorította. Tettem egy bátortalan lépést
irányába, meg akartam érinteni a hátát, de inkább visszahúztam a
kezemet.<br />
- Szerintem jól megvoltál nélkülem is – feleltem halkan.<br />
- Miről beszélsz?<br />
-
Az itteni újságok is beszámoltak a magánéletedről, Tom – ahogy
kimondtam a nevét, görcsberándult a gyomrom. Több, mint fél éve nem
ejtettem ki ezt a szót a számon, és gyilkos pillantásokkal illettem
mindenki mást, aki megtette. Azt hittem, ha nem beszélek róla, el tudom
felejteni. Mekkorát tévedtem.<br />
- És te elolvastad őket. – Nem tudtam eldönteni, ez inkább kérdés, vagy kijelentés-e, így csak némán bólintottam. – Miért?<br />
- Tessék?<br />
- Azt kérdeztem, miért olvastad el a cikkeket. Rólam.<br />
-
Mert... Hozok egy kávét, addig próbáld meg végiggondolni, mi
történhetett a csomagtartóddal – azzal megfordultam, és a táskámban
kezdtem kutatni némi apró után. Amikor visszafordultam, ismét mögöttem
állt.<br />
- Kérdeztem valamit.<br />
- Komolyan azt hiszed, hogy erre most
van időnk? Gondolkodj. Hozzak valamit neked is? – Kérdeztem, de válaszát
meg sem vártam, inkább kiléptem az irodából, ő azonban követett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Miért nem tudsz megtenni legalább annyit, hogy a rohadt kérdésemre
válaszolsz? – Kérdezte dühösen, de közben némi kétségbeesést is
felfedeztem a hangjában.<br />
- Te normális vagy? Azonnal menj vissza a szobába, ne akard, hogy még rosszabb legyen a helyzeted!<br />
-
Még rosszabb? Hogy a picsába lehetne még ennél is rosszabb?! Nem látod,
mennyire elbaszott ez az egész? – Nekidőlt a falnak, majd térdre
ereszkedett, arcát pedig tenyerébe temette. Soha nem láttam még
ilyennek. Muszáj voltam leguggolni mellé.<br />
- Tom, minden rendben lesz.<br />
- <i>Minden?</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Ez Tom? – Néztem Billre idegesen.<br />
- Ööö, mire gondolsz?<br />
- Szerinted mégis mire? A bátyád ordít?<br />
- Nem tudom.<br />
- Bill, ne szórakozz velem – mondtam, majd megindultam a hang irányába.<br />
- Bianca, nem mehetsz oda! – Kiabált utánam, de cseppet sem érdekelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor
befordultam a sarkon, Tomot és a lányt, akivel az imént futottam össze,
a fal mellett, összekuporodva találtam. Mi a büdös franc folyik itt?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Már elnézést, de lenne kedves elmagyarázni valaki, hogy mi ez?<br />
- Ez a kerületi kapitányság – felelte a lány, miközben mindketten felálltak.<br />
- Komolyan? Ne csináld. Nem vettem észre.<br />
- Azt látom, ugyanis nem tudod, hol a helyed – azt hittem, ebben a pillanatban nekiesek, és egyesével tépem ki a hajszálait.<br />
- Kinek képzeled magad?<br />
- Az ügyvédemnek – felelte határozottan Tom. Hangjára összerezzentem. Ismét rossz érzés fogott el.<br />
- És ettől már mindent megengedhet magának?<br />
- Bianca, elég. Menj vissza Billhez és mindketten menjetek vissza a szállodába.<br />
- Jade is itt van.<br />
- Istenem, tökmindegy, akkor mind a hárman.<br />
-
Nem hagyunk itt – válaszoltam, bár legszívesebben most azonnal
elrohantam volna. Nem tetszett, ahogy viselkedett, úgy éreztem, valami
nagyon nincs rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bianca, megőrültél? Nem lehetnénk itt – sietett hozzánk Bill.<br />
- Végre már. Menjetek vissza a szállodába, majd megyek. Gondolom. – Mondta öccsének Tom.<br />
- És mégis mikor?<br />
- Kérdezd az ügyvédemet – vetette oda Tom, majd visszament a kihallgatóterembe.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ ALLIE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Jó. Ég. – Suttogta Bill, ahogy rám nézett. Elmosolyodtam. – Te? – Csak
némán bólintottam. Bátortalanul lépett közelebb hozzám, majd megölelt.
Annyira hiányzott. – Örülök, hogy látlak – suttogta.<br />
- Én is örülök –
néztem rá. – De jobb lesz, ha azt teszitek, amit mondott. Nem tudom,
meddig fog tartani. Annyira zavaros az egész... Nincs valami ötleted,
hogy történhetett?<br />
- Szóval elhiszed, hogy ártatlan? – Bill szeme felcsillant.<br />
- Persze, hogy elhiszem. Ismerem, tudom, hogy bármennyire is felelőtlen, nem hibázna ekkorát még egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-
Az ügyvéd és a vádlott testvére mindig ilyen meghatóan csevegnek? –
Most először néztem meg jobban ezt a lányt. Hasonlított rám. Az
újságokból egyébként pontosan tudtam, de ha ez nem lett volna elég,
viselkedése akkor is elárulta volna. Ő volt Tom barátnője. A helyébe
képzelve magam hirtelen furcsa érzésem lett, megsajnáltam. Bizonyára
semmit nem ért az egészből, nem tudja, miért viselkednek így velem az
ikrek, és valószínűleg maga a tény, hogy a barátját letartóztatták, már
az is eléggé kiborította.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, tedd, amit Tom mondott. Menjetek
haza Billel, én pedig elkövetek mindent, hogy a lehető leghamarabb
veletek lehessen ő is.<br />
- Szerinted itt fogom hagyni veled?<br />
- Akár
itt vagy, akár nem, a kihallgatóterembe nem jöhetsz be. Ne nehezítsd meg
a munkámat. Mindannyiunk érdeke – mondatom hallatán sarkon fordult és
eltűnt a folyosón.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj rá, alapvetően kedves lány, csak eléggé...<br />
- Nehéz helyzetben van most, tudom. Menj utána és vidd haza – mosolyogtam rá kedvesen.<br />
- Sajnálom, hogy ilyen körülmények között, de örülök, hogy találkoztunk.<br />
-
Észrevetted, hogy általában ezt mondod, amikor először találkozunk
valahol? – Nevettem. Tavaly is hasonlóan fogadott, amikor Berlinbe
repültem. Valószínűleg neki is leesett, mert ő is elnevette magát, majd
megölelt.<br />
- Örülök, hogy ti ilyen kurva jól elvagytok. <i>Megint.</i> – Az ajtó mögül hallottuk Tom hangját.<br />
- Igaza van, ez tényleg nem a legmegfelelőbb hely. Menjetek vissza a hotelbe, Tomot pedig bízd rám. Minden rendben lesz.<br />
- Igen, abban biztos vagyok – mosolygott, majd elindult. – Allie? – Fordult vissza.<br />
- Igen?<br />
- Most már nyugodt vagyok. A bátyám a lehető legjobb kezekben van.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ JADE ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Bianca, normális vagy? – Bill kivágta szobám ajtaját. – Legalább szóltál volna, hogy eljössz!<br />
- Képzelem, mennyire érdekelt.<br />
- Ne csináld ezt! Így is éppen elég kiborító ez a nap.<br />
- Azért az ügyvédnőcske felbukkanása mindkettőtöket megnyugtatott. Ő az, igaz? – Üvöltöttem Billre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- Mi a franc van itt? – Nővérem jött be a szobába. – Normális vagy, miért ordítasz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
- Bill, kérdeztem valamit!<br />
- Mire gondolsz?<br />
-
Az Istenért, Bill, pontosan tudod, mire gondolok! Ő az a lány, akibe
Tom hónapokkal ezelőtt szerelmes volt? – Bill nem válaszolt. – Ő az vagy
sem? – Magamból kikelve kiabáltam, Bill némán bólintott, könnyeim pedig
elkezdtek folyni. Hogy a feszültségtől, a felismeréstől, a rossz
érzésem okán, vagy a háromtól egyszerre, nem tudom. De éreztem,
megkönnyebbülök.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sokkal később felhúzott lábakkal
kuporogtam a hatalmas franciaágyon. Bianca és Bill az ajtóban álltak,
valamiről susmorogtak, majd Bill elhagyta a szobát, nővérem pedig felült
az ágyra velem szembe. Néhány percig néma csendben voltunk, próbáltam
megnyugodni, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy összefüggő
mondatokban tudjak beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? – Kérdezte végül nővérem.<br />
- Tudod, amikor megmondtam Tomnak, hogy szeretem... Mesélt egy lányról.<br />
- Igen, emlékszem.<br />
- Láttam őt ma.<br />
- Hogyan? – Bianca tágra nyílt szemekkel nézett rám.<br />
-
Amíg te telefonáltál, Bill megpróbált beszélni a rendőrfőnökkel.
Egyedül ültem a folyosón és hirtelen megláttam. Nagyon hasonlít ránk.<br />
- Mit keresett ott? – Kérdése hallatán zavartan elnevettem magam.<br />
- Ő az ügyvédje.<br />
-
Hű – testvérem, aki mindig is a szavak embere volt, mindegy, milyen
helyzetről volt szó, most nem tudott többet mondani, ettől pedig még
inkább kétségbe estem.<br />
- Szereti őt, Bianca – mondtam végül, saját
hangom pedig elviselhetetlenül visszhangzott a fejemben. Az újabb
felismeréstől, ha lehet, még pocsékabbul éreztem magam. Meg sem
próbáltam visszatartani könnyeimet...</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-90127172000175983652013-09-05T18:12:00.001+02:002013-09-05T18:57:10.836+02:009. fejezet: Last Chance<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQdRLqmBCFVga4y_Hd9Dp1cmMSfba9SiNyyoK43H-MTfQHJ6KVNaGKmw6PXJswVQEHC3w6SHbVk3d1mOlXv1pa2ElFOEeWwxobYk8K4EKNxt0cpYcmUQs-VNgapcr-Qfg4Y3WjP6ibOGKm/s1600/ch9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQdRLqmBCFVga4y_Hd9Dp1cmMSfba9SiNyyoK43H-MTfQHJ6KVNaGKmw6PXJswVQEHC3w6SHbVk3d1mOlXv1pa2ElFOEeWwxobYk8K4EKNxt0cpYcmUQs-VNgapcr-Qfg4Y3WjP6ibOGKm/s1600/ch9.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mai fejezethez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy amikor a 8.-at feltettem, akkor azon kívül már csak egy volt megírva. Nyilván annak kéne jönnie most, de idő közben <b>kicsit továbbgondoltam a történetet, és ma visszaemlékezni fogunk</b>, a korábbiakban 9.-nek szánt fejezet (a „You?”) pedig csak ezután érkezik. Gondolom, nem erre voltatok kíváncsiak, de ismertek... Szeretek játszani az idegeitekkel :D Viszont <i>normál hosszúságú a fejezet</i>, és kicsit olyan "I was..."-os hangulata van :)</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<u>Más:</u> <span style="color: #c1a693;"><b>Tom elárulta, hogy az új album 'K' betűvel kezdődik.</b></span> Hát, mennyit is vártunk erre? :D Lassan, de biztosan azért haladunk :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ 6 HÓNAPPAL KORÁBBAN ~</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
(Emlékeztetőül az utolsó „I was...” rész: <a href="http://tk-stories.gportal.hu/gindex.php?pg=35904616" target="_blank">katt</a>)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ajánlott zene: <a href="http://www.youtube.com/watch?v=r7vmEcLvZNg" target="_blank">Tokio Hotel – Attention</a> ♥</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>“Gondolataim
mélyéből iPhone-om egyre erősödő csörgése szakított ki. A mai napon már
nem először letöröltem a könnyeimet, majd unottam nyúltam telefonomért.
Amikor azonban megláttam, hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. A
kijelzőn ugyanis nagy betűkkel egy ismerős név virított. Tom Kaulitz.ˮ</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem
tudtam, mit kellene tennem. Ha felveszem, hallanom kell a hangját, de
ha nem veszem fel, azt egész életemben bánni fogom. Ha tényleg tovább
akarok lépni, nélküle, a mostani életemmel, Jasonnel, akkor nem szabad
beszélnem vele. Bár az is lehet, hogy még egyszer meg kell hallgatnom.
Ha tényleg le akarom zárni... De le akarom én zárni egyáltalán? Hiszen
szeretem. Annyira szeretem, mint soha senkit, és annyira szeretem,
amennyire soha senkit nem is fogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia – szóltam bele végül hosszas hezitálás után.<br />
-
Már majdnem letettem – érkezett a válasz, szívem pedig kihagyott egy
ütemet, amikor meghallottam jól ismert, gyönyörű, mély hangját.<br />
- Miért hívtál?<br />
- Olvastad az emaileket?<br />
- Miket?<br />
- Email. Tudod. Elektronikus üzenet...<br />
- Igen, Tom, tudom, mit takar ez a fogalom.<br />
- Küldtem párat...<br />
- Nem néztem mostanában a fiókomat – hazudtam.<br />
- Oh. Mindegy is. Izé, öhm... Hogy vagy?<br />
- Ne csináld ezt. Miért hívtál?<br />
- Öhm. Bill és én Rómába megyünk. Holnap.<br />
-
Mi van?! – Annak ellenére, hogy olvastam az újságban is, és olvastam az
emailjét is, ugyanúgy meglepődtem, mint először. – Miért?<br />
- Szerintem nagyon jól tudod, hogy miért.<br />
- Erre semmi szükség nincs.<br />
- De van. Nagyon is van. A gépünk délután öt körül száll le, majd megírom a részleteket, ha ott vagyunk.<br />
- Minek a részleteit?<br />
- A találkozónknak.<br />
-
És honnan veszed, hogy én bárhol is találkozni fogok veled? – Azért
álljunk már meg egy kicsit. Idejön, rendben van, ez mondjuk tényleg
valami. De elég dolgot tett annak érdekében, hogy soha többet ne akarjam
látni.<br />
- Ha valaha szerettél, eljössz.<br />
- Te most komolyan érzelmileg próbálsz zsarolni?<br />
- Nem tudom – hallottam, hogy mosolyog. – Akkor holnap. És sze... Szia. – Mondta, majd letette.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>~ 1 NAPPAL KÉSŐBB ~</b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Mész ma valamerre? – Kérdezte Jason, miközben kisétált a fürdőből. Csak
egy törölköző volt derekára tekerve. Szexi volt, de valahogy mégsem
tudtam ezzel foglalkozni. – Babe, merre jársz? Kérdeztem valamit.<br />
-
Kicsit fáradt vagyok, ez minden. Szerintem pihenni fogok – nem akartam
hazudni neki, de mégsem mondhattam azt, hogy találkozom Tommal. Bár még
nem döntöttem el, hogy tényleg elmegyek-e.<br />
- Lee nemrég írt sms-t, este lesz valami buli náluk. Jó lenne elmenni, nem?<br />
-
Szerintem én kihagyom, de te menj csak nyugodtan – mosolyogtam rá. Így
legalább nulla esély lesz arra, hogy nem talál itthon, ha esetleg én
valahol máshol lennék...<br />
- Nem akarok nélküled menni – közelebb
lépett hozzám, majd átkarolta a derekamat. – Na, gyere velem. Rég
találkoztál Lee-vel és a többiekkel is.<br />
- Nem aludtam túl jól, Jason.
De te ne hagyd ki miattam – mosolyogtam kedvesen, majd kiléptem
öleléséből és elkezdtem lefőzni egy kávét. Nem akartam édelegni vele,
egyszerűen csak nem ment. Túl sok minden történt az elmúlt egy napban,
ami kellőképpen kizökkentett az eddigi életmódomból.<br />
- Oké – felelte, majd bement a szobába. Tudtam, hogy megbántottam, de ő is megbántott engem, amikor kidobta azt az újságcikket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány
órával később törökülésben ültem az ágyon, előttem egy magazin volt,
amit minden bizonnyal lapozgattam, bár fogalmam nem volt, miről írnak
benne. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak Tomra. Szinte
másodpercenként pillantottam Iphone-omra, hogy ellenőrizzem, írt-e már.
Nem mintha a nap folyamán nem cipeltem volna a lakás minden egyes
szegletébe magammal, hogy véletlenül se maradjak le arról, ha üzen.
Pedig még mindig nem tudtam, mit fogok tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha az eszemre
hallgatok, nem megyek el, hiszen nem érdemli meg, ezen kívül pedig a
barátom sem érdemli meg, hogy a háta mögött mással találkozzak.
Különösen nem azzal a sráccal, akibe a mai napig halálosan szerelmes
vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha viszont a szívemre hallgatok, akkor ebben a percben
elkezdek készülni, hogy minél szebbnek lásson, amikor találkozom vele.
Persze, hogy látni akarom, persze, hogy hallani akarom a hangját.
Igazság szerint semmi mást nem szeretnék, mint megölelni és megcsókolni
őt, és elmondani neki, hogy hiába történt rengeteg szarság, szeretem.
Ugyanúgy szeretem őt, mint eddig, ha nem jobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem győzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár
még nem írt, elkezdtem készülődni. Egy korall színű, szegecses
rövidnadrág mellett döntöttem, amihez egy fehér, ujjatlan blúzt és egy
szintén fehér magassarkút választottam. Hajamat lágyan hullámosítottam,
és kicsit erősebb sminket készítettem. Szürke és fekete szemhéjpúder
segítségével füstös szemeket készítettem, majd felvittem a
szempillaspirált, a korall színű pirosítót, végül pedig kevés halvány
rózsaszín szájfénnyel emeltem ki ajkaimat.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbuowpP6k-fWk3tbTUzxGQVyRBXiEsnP06Nbp7Fzz5_ZNHuILeBEdLqB1HbvptUkw4c8jAZX1vu3oFpzisLF9_fUnZYA03FwYst-qrLfSFb0Ebce-WLJg1-dqo67UpEn53Xg6iRrcAuZ5D/s1600/allieoutfit.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbuowpP6k-fWk3tbTUzxGQVyRBXiEsnP06Nbp7Fzz5_ZNHuILeBEdLqB1HbvptUkw4c8jAZX1vu3oFpzisLF9_fUnZYA03FwYst-qrLfSFb0Ebce-WLJg1-dqo67UpEn53Xg6iRrcAuZ5D/s1600/allieoutfit.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Délután öt
óra volt, mire elkészültem, a gépüknek mostanában kellett leszállnia. Az
ágyon ültem, telefonomat szorongattam. Vártam, hogy történjen valami.
De nem történt. Eltelt negyed óra, majd fél, majd másfél. Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen
miért hittem azt, hogy attól, hogy azt mondja, idejönnek, tényleg így
is lesz? Ő Tom Kaulitz, aki az elmúlt egy évben éppen elég okot adott
arra, hogy ne bízzak meg benne. Lerúgtam a magassarkút és kimentem a
konyhába, gondoltam, összeütök valami ehetőt. Az egész napos
gyomorgörcstől eddig egy falat sem ment le a torkomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp a
tojásokkal szöszmötöltem, amikor csengettek. Megmostam a kezemet, majd
az ajtó felé indultam, azonban amikor kinyitottam, szinte levegőt sem
kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, mégiscsak úgy döntöttél, hogy eljössz –
vigyorgott. – Csinos vagy – mondta, majd közelebb lépett és megölelt.
Azt hittem, elájulok. Az elmúlt hetekben minden erőmmel igyekeztem
elfelejteni, hogy milyen az illata, milyen az érintése. Utáltam, hogy
egy pillanat alatt sikerült szétzúznia a magam köré épített világot,
amiben biztonságban éreztem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtad, hogy itt lakom? – Kérdeztem, miután szétváltunk.<br />
- Nem tudtam.<br />
- Akkor? – Néztem rá értetlenül.<br />
-
Ez a negyed van közel az egyetemhez, elég sok diák rohangál a
környéken. Gondoltam, hogy valamerre erre lehetsz. Szép lakás – mondta,
majd egy szó nélkül belépett és a konyha felé tartott. – Enni készültél?<br />
-
Igen – feleltem, majd hirtelen eszembe jutott, hogy ő nem tud Jasonről.
Gondoltam, nem lenne praktikus, ha egy közös képet látva jönne rá. –
Öhm, elég nagy a rendetlenség, szóval...<br />
- Rendetlenség? Allie, a
rend fogalmát rólad alkották – nevetett. Annyira hiányzott a hangja, a
szavai. – De egyébként arra gondoltam, hogy beülhetnénk valahová.<br />
-
Rendben – helyeseltem. – Felkapom a cipőmet és indulhatunk – mondtam,
majd berohantam a szobába, röpke fél perccel később pedig ismét előtte
álltam és indulásra kész voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából fél órával később
szálltunk ki az autóból, ami a kedvenc éttermem előtt parkolt.
Elfoglaltunk egy asztalt, majd a pincérnő érkezett az étlappal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jesszus! Te Tom Kaulitz vagy? – Kérdezte izgatottan.<br />
- Nem – felelte Tom, én pedig majdnem elnevettem magam.<br />
- De pont úgy nézel ki – folytatta a pincérnő.<br />
- Igen, sokan mondták már.<br />
- És a hangod is teljesen olyan!<br />
- Igen, ezt is hallottam már.<br />
- Biztos nem te vagy?<br />
- Egészen biztos. Egy éhes vendég vagyok, aki szeretné átnézni az étlapot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Élete legnagyobb találkozásától fosztottad meg – mondtam nevetve.<br />
- Elrontotta volna az én legnagyobb találkozásomat – felelte komolyan, én pedig azt hittem, elolvadok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A
pincérnő felvette a rendelésünket, ami nem sokkal később meg is
érkezett, mi pedig nekiláttunk elfogyasztani. Végig beszélgettünk, ami
jó volt ugyan, de semmi komoly dologról nem esett szó. Úgy éreztem,
semerre nem tart ez a találkozó, ezért arra az elhatározásra jutottam,
felhozom a témát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy azért jöttél ide, hogy együtt vacsorázzunk.<br />
- Nem, ez igazából jobb, mint amire számítottam.<br />
- Tom, komolyan.<br />
-
Komolyan. De egyébként beszélni akartam veled, ha már máshogy nem
sikerült. Bár tényleg elég hihetetlen, hogy itt ülsz velem szemben,
miután nem válaszoltál a hívásaimra.<br />
- Úgy gondoltam, megérdemelsz... megérdemlünk egy utolsó esélyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beszélgetésünkben
pár perces csend állt be, végig egymást néztük. Nem tudtam, jó ötlet
volt-e eljönni. Közben párszor eszembe jutott Jason, aki most
valószínűleg a barátaival sörözik. Ha nincs Tom tegnapi telefonja,
vélhetően én is velük buliznék most.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy – mondta végül. Egész testemben megremegtem.<br />
- Ne csináld ezt.<br />
- Mit? – Mosolygott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már
éppen válaszolni akartam, de a szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Az
étterembe ugyanis éppen Jason lépett be. Amikor meglátott, szeme
villámokat szórt. Megindult felénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel itt? – Kérdezte mindenféle köszönés nélkül.<br />
- A kérdés inkább az, hogy te mit keresel itt, haver – állt fel székéből Tom.<br />
- Oh, csak nem megzavartam a bájos vacsorátokat?<br />
- De, éppenséggel pont azt tetted.<br />
- Nos, igazán sajnálom, hogy nem értem, miért van itt a <i>barátnőm</i>.<br />
- A... mid?<br />
- Ja, hogy Allie erről az aprócska részletről nem számolt be? Az kellemetlen.<br />
-
Neked is elég kellemetlen lehet, hogy a barátnőd engem választott ma
helyetted – láttam Tomon, mennyire feszült lett, de a büszkesége nem
engedhette meg, hogy ő maradjon alul ebben a párbajban.<br />
- Ti aztán
megérdemlitek egymást – felelte Jason, majd sarkon fordult és ott
hagyott minket. Hirtelen felálltam, de nem tudtam, mit tegyek.
Magyarázattal tartoztam mindkettejüknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz mondani valamit? – Kérdezte gúnyosan Tom.<br />
- Mit kellene mondanom?<br />
-
Nem is tudom, például, hogy mikor akartad elmondani, hogy ismét együtt
vagy ezzel a bájgúnárral, vagy, hogy egyáltalán miért vagy vele.<br />
- Hogy miért vagyok vele?! Mert ő még soha nem bántott meg, fele annyira sem, amennyire te többször is.<br />
- Komolyan azt gondolod, hogy te bármivel is jobb vagy nálam?<br />
- Mi van? – Megrökönyödve néztem rá.<br />
- Nem veszed észre, hogy állandóan játszadozol az emberekkel?<br />
- Mi a szarról beszélsz? – Cseppet sem zavart, hogy egy étterem kellős közepén üvöltünk egymással.<br />
-
Kezdted Billel, amikor nálunk voltál, utána már ott is a kis Jasonnel
ebédeltél, aztán, miközben állítólag szerettél, mégis ott hagytál,
utána, mint az imént kiderült, összejöttél Jasonnel, most pedig mégis
eljöttél vacsorázni velem, miközben valami utolsó esélyt emlegettél.<br />
- Mert te nem hívtad fel egyből Riát, amikor azt hitted, van köztünk valami Jasonnel.<br />
- Mint látjuk, jól hittem.<br />
- Nem, Tom, nem jól hitted. Akkor még semmi nem volt, mivel tényleg szerettelek.<br />
- Ja, biztos, annyira, hogy másnap már a volt barátod karjaiban kötöttél ki.<br />
- Nem másnap.<br />
-
És most mire számítottál, hm? Hogy ha jól sikerül az este, akkor egymás
karjaiba borulunk, ha viszont nem, akkor szépen hazamész, és mintha mi
sem történt volna, folytatod a kis barátoddal? – Nem tudtam mit mondani,
bármennyire is fájtak a szavai, bármennyire is bunkó és arrogáns volt,
igaza volt. Ezt vártam ettől az estétől.<br />
- Én...<br />
- Te? Te mi? Igazam van, nem?<br />
- De.<br />
- Gratulálok.<br />
-
Te akartál találkozni velem – mondtam indulatosan. Lehet, hogy hiba
volt nem elmondani neki Jasonnel való kapcsolatomat, de ettől még nem én
vagyok a rossz ebben a történetben.<br />
- Mert egy idióta vagyok – mondta, majd megindult a kijárat felé.<br />
- Mert szeretsz – feleltem hirtelen.<br />
- Ezt honnan veszed? – Kérdezte gúnyosan.<br />
- Pár nappal ezelőtt te magad írtad – amint kimondtam, egyből rájöttem, lebuktattam magam.<br />
- Ja, az emailben, amit te nem olvastál. Komolyan, Allie, kár volt idejönnöm. Tudod mit? Kár, hogy ismerlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Percek
teltek el, én pedig mozdulatlanul álltam az étterem kellős közepén. Nem
érdekelt, hogy mindenki bámul, egyedül csak Tom szavai jártak a
fejemben. „Kár, hogy ismerlek.” Hogy mondhat ilyet? Hogy mondhatja ezt
pont ő, miközben miatta történt minden?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg Tom Kaulitz
volt, igaz? – Az idegesítő pincérnő kérdése zökkentett ki. Szúrós
szemmel néztem rá, majd rendeztem a számlát és hazafelé indultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár
az étterem nem volt túl közel a lakáshoz, mégis úgy döntöttem, gyalog
megyek hazáig. Nem akartam hazamenni. Üresnek éreztem magam. Tudtam,
hogy beszélnem kell Jasonnel, de ez sem érdekelt. Semmi sem érdekelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már
jó húsz perce sétáltam, amikor eleredt az eső. Sem esernyő, sem más nem
volt nálam, amivel védekezni tudtam volna a hideg cseppek ellen.
Fantasztikus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tom szavai elviselhetetlenül zúgtak a fülemben. „Te
sem vagy jobb nálam. Kár, hogy idejöttem. Kár, hogy ismerlek. Kár, hogy
ismerlek. Kár, hogy ismerlek.”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy éreztem, bár soha nem is volt az enyém, most mégis örökre elveszítettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy valami mégis jó volt a szakadó esőben. Senki nem látta, hogy sírok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-244031791554508774.post-1379862085017719342013-09-05T14:59:00.002+02:002013-09-05T15:00:10.080+02:00Új kinézet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-4L-GtvIfxRceoq7rz91GHNQrhDQz8PmODeFOftIfrhLs-7fQDyn7TXcxLRxvAb5q6je5Sz_4Ad_i2bAVQJRDKzw-IsqBVBJx-Bg8MN63CMgbhZR2Mi6_SlxcjKCCsV2D5gAWJ-Nh3J0/s1600/0905.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF-4L-GtvIfxRceoq7rz91GHNQrhDQz8PmODeFOftIfrhLs-7fQDyn7TXcxLRxvAb5q6je5Sz_4Ad_i2bAVQJRDKzw-IsqBVBJx-Bg8MN63CMgbhZR2Mi6_SlxcjKCCsV2D5gAWJ-Nh3J0/s1600/0905.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Picit szerettem volna még várni a <b>designcserével</b>, de tekintve, hogy az előző fejezet lett a legolvasottabb, szerintem már mindannyian értesültetek főhősnőnk visszatéréséről :) Természetesen <b>nem bírtam ki, hogy ne készüljön olyan fejléc, amin Tom és Allie szerepelnek</b>, ugyanis nekem is ők a kedvenceim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Annyit szeretnék még mondani, hogy <b>nagyon köszönöm a 8. részhez érkezett visszajelzéseket</b>, nagyon örülök, hogy így fogadtátok Allie visszatérését! Nekem is hiányzott, nyilván nem véletlenül hoztam vissza, viszont <i>nem szabad arra számítani, hogy a sztoriból már csak 2-3 rész van hátra, Tom és Allie egymás karjaiba borulnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak.</i> Sokkal több csavarral készülök :))</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Allie egyébként <b>felkerült a karakterek közé</b> is, <a href="http://tk-stories.blogspot.hu/p/szereplok.html" target="_blank">ide kattintva</a> megnézhetitek a modult, valamint további érdekesség, hogy már csak a fejléc által is, azt is láthatjátok, hogy néz ki Allie :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Rész is jön ma</b>, kicsit később :*</div>
Sophiehttp://www.blogger.com/profile/16846892020390896681noreply@blogger.com0