Me

Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy kellene írnom néhány rövid sort magamról, hogy azért mégis legyen valami halvány elképzelésetek arról, kiféle-miféle az, akitől ezeket a történeteket olvassátok :) Soha nem voltam jó az ilyesmiben, de egy próbát megér.

Mint már tudjátok, a nevem Sophie, 21 éves vagyok és a fővárosban élek, amióta az eszemet tudom. Elcsépelt, de igaz: a legfontosabbak számomra a családom, a barátaim és a kiskutyám. Szabadidőmben legszívesebben az előbb említett személyekkel vagyok, filmezek, bulizok, vásárolok, mozizok, egyszóval semmi különöset nem csinálok. Szeretek olvasni, és, mint ahogyan ezt Ti tudjátok a legjobban, írni is :)

A Tokio Hotelt 2006 nyarán, a 'Der Letzte Tag'-nak köszönhetően szerettem meg. Először nem bírtam őket, a 'Schrei'-tól a hideg rázott, az ikrekre pedig (igen, Tomra is, kjbfhg) azt hittem, hogy lányok. Aztán történt valami. Rájöttem, hogy fiúk, hahaha. Megtetszett az, amit csináltak, megszerettem őket, vagyis akkor még csak a zenéjüket.

2007. április 10-én már korán reggel a SYMA előtt álltam az egyik szintén rajongó barátnőmmel, ennek köszönhetően az egész koncertet nagyjából a 2-3. sorból élvezhettük. Amikor Tomot megláttam, akkor szerintem egész közel voltam ahhoz, hogy összeessek. Igazából nekem az egész koncert nagyon-nagyon homályos, pláne így 6 év távlatából, de azt tudom, hogy végig, szinte az egész koncert alatt Tomot néztem, és nem hittem el, hogy ott vagyok. Ez így olyan kis bénácskán hangzik, de így volt. A végén szerintem még valami olyat is motyogtam neki, hogy „Tom, ich liebe dich”, és erősen küzdöttem a könnyeimmel. Oké, nem hiszem el, hogy ezt tényleg leírtam :DDD

Amikor a srácok elkezdték bedobálni a cuccaikat, akkor jött a következő extázis. Tom törölközőjét előttem kapták el, akik pedig közel álltunk, azonnal ugrottunk, ha jól emlékszem, és szerintem jól emlékszem, még borultunk is egyet. Volt ott minden, öngyújtó, kulcs, fogak, és ezen kívül szerintem bármi, amit alkalmasnak éreztünk arra, hogy elszakítson egy törölközőt. Én nem tudom, hány darabra szakadhatott szét, de ami a lényeg, hogy nálam is van egy rész! :))) Ez a tudat a mai napig boldogsággal tölt el.



Úgy érzem, hogy ennyi elég volt belőlem és a TH iránti rajongásomból, ha szükségesnek érzem, a modul majd változni fog, reményeim szerint bővül egy (pár) újabb "mini-koncertleírással" :))

Sophie, '13.09.07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki írhat megjegyzést, és szeretnélek is megkérni titeket, hogy éljetek ezzel a funkcióval, nagyon fontos számomra a véleményetek :))