2013. szeptember 14., szombat

13. fejezet: Truth About Lies


Itt is lennék a 13. fejezettel, amit én személy szerint nagyon szeretek, de a java még csak ezután következik... :)) Ez most picit rövidebb (1500+ szó), és tudom, hogy mostanában mindig ezt írom, de ezt sem így terveztem abbahagyni, viszont, azt hiszem, jó kis befejezése lett... :P
Nem is húzom tovább az időt, inkább jó olvasást kívánok! :)

 - Mit keresel itt? – Bianca dühösen szegezte kérdését Allie-nek.
- Jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e az ügyfelemmel – improvizált Allie, bár részben igaz volt, amit mondott.
- Már nem az ügyfeled.
- Igen, igazad van, ettől viszont még érdekel, hogy mi van vele.
- Azt gondolom – felelte gúnyosan Bianca. – Honnan tudtad, hogy ez a szobája?
- Tudod, a recepció csodákra képes.
- Aha, igen. Egyébként Tom nagyszerűen van, úgyhogy mehetsz is.
- Köszönöm a segítőkészségedet – mondta Allie ugyanolyan gúnyosan, ahogyan az imént Bianca szólalt meg. – További jó mulatást.
- Meglesz – kiáltott utána Bianca, majd becsapta az ajtót.

Tom bukkant fel.

- Ki volt az?
- Szerinted?
- Nem tudom, azért kérdezem.
- A barátnőcskéd.
- És hova ment?
- Mi az, hogy hova ment? Te normális vagy? És most mégis mi a szart csinálsz? – Kérdezte emelt hangon Bianca, miután Tom kivágta szobája ajtaját, és szinte futva indult a lift felé. Válaszra sem méltatta barátnőjét.

- Gyere már, gyere már – nyomkodta a lift hívógombját őrült tempóval. Mivel azonban a felvonó az emelet közelében sem volt, Tom a lépcsőn kezdett lefelé rohanni.

- Allie! – Üvöltötte, amikor a hotel ajtajában meglátta a lányt. – Allie, várj meg! – A hallban tartózkodó összes szempár Tom Kaulitzra és az ő akciójára szegeződött, a fiú azonban egy cseppet sem zavartatta magát. Átverekedte magát a tömegen, majd a szálloda előtt kapta el Allie karját.

- Hová mész?
- Mi az, hogy hová megyek? Haza. Ide se kellett volna jönnöm.
- Mert?
- Mert?! Mert fent van a barátnőd, aki elég egyértelműen a tudtomra adta, hogy semmi keresnivalóm nincs itt. És tudod mit? Igaza van. De nemhogy itt, az életedben sincs semmi keresnivalóm – mondta Allie, majd elindult a taxi irányába.
- Ez az utolsó szavad?
- Ez.
- Rohansz vissza a kis Jasonhöz, igaz? – Üvöltötte Tom, mire Allie megtorpant és visszanézett rá.
- Tudod, Tom, neked semmi közöd nincs ahhoz, hogy én kihez rohanok, vagy kihez nem.
- Nincs hozzá közöm?
- Miért, van?
- Szerintem igen.
- És szerinted miért van közöd ahhoz, hogy kivel vagyok, hm?
- Mert szerintem átbaszod azt, akivel vagy.
- Miért is?
- Mert tök mindegy, ki az, Jason vagy sem, nem szereted.
- Már miért ne szeretném?
- Mert engem szeretsz – Allie nagyot nyelt, majd mélyen Tom szemébe nézett.
- Tévedsz – mondta, majd sarkon fordult, otthagyva a szálloda bejáratában lefagyott fiút.

~ ALLIE ~

A hatalmas franciaágyon ültem, és azon gondolkodtam, miért voltam ekkora idióta barom. Nem kellett volna odamennem, nem kellett volna újra bedőlnöm a szaros játékának. Nem változott semmit, most még ráadásul barátnője is van, így kettőnkkel szórakozik egyszerre.

Valahogy viszont nem tudtam sajnálni a lányt sem. A hidrogénszőke hajával, vinnyogó hangjával, és az egoista megjelenésével együtt pontosan az a típus, akire a Tom Kaulitz féle srácok buknak. Hogy nem szerette, abban az egészen biztos voltam, szerintem ő volt a legújabb unaloműző játéka.

Ugyanakkor magamat sem tudtam sajnálni, mert én voltam a hülye, hogy egy pillanatra újra elgyengültem, csak mert olyan szépen nézett rám hatalmas barna szemeivel.

Megráztam a fejem, próbáltam nem Tom igéző szempárján, szexi ajkain vagy izmos vállán gondolkodni, amikor telefonom megrezzent. Utána nyúltam, hogy megnézzem, kitől érkezett üzenetem.
Nem tudom, minek írok, de Bianca véletlenül volt a szobámban. Beszélni akartam veled. Igazából még mindig akarok.
És akkor mi van, Tom? Ha te beszélni akarsz velem, akkor én egyből ugorjak és rohanjak hozzád, vagy mégis mi a szart vársz? Na azt nem.

Lezuhanyoztam, hajamat lófarokba kötöttem, felkaptam egy fekete nadrágot, egy fehér pólót és a kedvenc futócipőmet. Telefonomat az ágy közepére dobtam, majd bevágtam magam mögött először a szoba-, majd a bejárati ajtót és futni indultam a közeli parkba.

***

Nagyjából két óra múlva értem vissza, már sötétedett. Ismét zuhanyozni mentem, hagytam, hogy a forró víz megfáradt testem minden egyes szegletét érje. Hiába próbáltam, gondolataimat nem tudtam elterelni Tomról. Egyre csak hangja, nevetése, illata, érintése jutott eszembe. Úgy éreztem, megőrülök.

Besétáltam a szobába, majd kézbe vettem telefonomat. Négy olvasatlan üzenetem volt, mind tőle érkezett.

Allie, légy szíves. Tudom, hogy bunkó voltam, de te is az voltál. 1-1?
Komolyan ennyire nehéz találkoznod velem? Szerintem ennyit még megérdemlek. Tudod, utolsó esély...
Legalább annyit írj vissza, hogy csesszem meg, és akkor békén hagylak.
Nem fogok könyörögni. Holnap visszautazunk Berlinbe. Ma este még bebizonyíthatod, hogy valaha szerettél.
Utolsó üzenete szétmarcangolta a lelkemet. Biztos vagyok benne, tudta, ezzel milyen hatást vált ki belőlem. Mindig is nagy játékos volt, úgy tűnik, ez sem változott.

Tudtam, hogy rosszul cselekszem, de készülni kezdtem. Úgy döntöttem, nem írok neki vissza. Mi történhet? Maximum még egyszer ott találom a barátnőjét, nagy ügy.

Hajamat begöndörítettem, natúr sminket készítettem, csak szempillaspirált és egy kevés halvány rúzst vittem fel. Ruhaválasztás terén egy virágos rövidnadrág, egy egyszerű, fehér felső és egy menta színű bőrdzseki mellett döntöttem. Eleinte magassarkút akartam felvenni, de aztán az már túl soknak éreztem, ezért egy topánkára esett a választásom.


Nagyjából nyolc, fél kilenc lehetett, amikor kiszálltam a hotel előtt. Beléptem a hatalmas kapun és egyből gyomoridegem lett. Mi van, ha már nem is számít arra, hogy eljövök? Mi van, ha megint ott találom a barátnőjét? Mi van, ha egy orgia kellős közepére toppanok be?

Ahogy ezen gondolkodtam, már szobája felé igyekeztem a folyosón. Annyira el voltam merülve a különböző elméletek gyártásában, hogy észre sem vettem, jön velem szembe valaki, így teljes erővel nekiütköztem.

- Elnézést – motyogtam, majd folytattam utamat.
- Allie? – Az ismerős hangra felkaptam fejemet.
- Bill, szia! – Mosolyogtam rá.
- Mi járatban?
- Én csak... Én...
- Nekem nem kell hazudnod, oké? Én Team Allie vagyok. Sok sikert – vigyorgott, majd eltűnt a folyosón. Team Allie? Te jó ég!

Megálltam a 415-ös szoba előtt, nagy levegőt vettem, majd kettőt kopogtam a hatalmas faajtón.

Tom unott képpel nyitott ajtót, ám amikor meglátott, arckifejezése teljesen megváltozott. Őszinte meglepettséget láttam rajta, úgy látszik, nem számított már arra, hogy megjelenek itt ma este. Az igazat megvallva én sem számítottam rá.

- Hű – mondta végül.
- Hű?
- Elég jól nézel ki – jelentette ki, miután látványosan végigmért.
- Akkor bemehetek? – Kérdeztem. – Vagy megint rosszkor jöttem?
- Soha nem jössz rosszkor. Gyere – mosolygott, én pedig szinte libabőrös lettem, annyira vágytam kedves szavaira.

- Innál valamit?
- Igen, jól esne valami... Erős.
- Whisky?
- Tökéletes.

- Egészségedre – mosolyogott.
- Egészség!

- Hogyhogy eljöttél? – Kérdezte pár perces néma csend után.
- Nem tudom. Utolsó esély?
- Nincsenek túl jó emlékeim arról az estéről – mondta a távolba meredve.
- Pedig azt hiszem, nem neked mondták, hogy kár, hogy megismertek – hirtelen rám kapta tekintetét.
- Emlékszel?
- Tom... Amíg élek, nem fogom elfelejteni.
- Miért?
- Mert semmi nem fájt még annyira – feleltem halkan, tekintetében azonban dühöt véltem felfedezni. – Mi van? – Kérdeztem.

- Ohh, mi lenne?
- Nem tudom, Tom, ezért kérdezem. Mi bajod van?
- Azt mondod, semmi nem fájt még annyira, de abba bele se gondolsz, nekem milyen érzés volt?
- Neked milyen érzés volt hozzám vágni egy ilyen kijelentést?
- Nem, nem a kijelentésről beszélek. Basszus, Allie, nem minden rólad szól!
- Akkor beszélj egyértelműen! – Feleltem ugyanolyan emelt hangon, amilyet ő is használt.
- Úgy rángattál, mint valami kibaszott marionett bábut.
- Én rángattalak? Neked teljesen elment az eszed? Az egész azzal kezdődött, hogy te Berlinbe rángattál engem!
- Megint eljutottunk arra a pontra, hogy én vagyok a szar alak. Fasza!
- Egy szóval nem mondtam, hogy szar alak vagy, de látod... Látod, hogy mi történik, amikor egy légtérben vagyunk?
- Mi történik?
- Veszekszünk, üvöltünk, próbáljuk a saját igazunkat bizonyítani, pedig lehet, hogy mindketten tévedünk.
- Nem, Allie, én nem tévedek. Most is itt vagy.
- Te be vagy rúgva? Nem értem, ez most hogy jött ide.
- Úgy jött ide, hogy ugyanúgy idejöttél, annak a kibaszott ténynek az ellenére, hogy ott van a kibaszott barátod! – Ismét üvöltött.
- Nincs semmilyen kibaszott barátom, oké? Nem vagyok együtt Jasonnel, még aznap szakítottunk, amikor veled találkoztam Rómában és elmentünk abba rohadt étterembe! – Már én is üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért.
- Miért?
- Ennyit tudsz? Mindenre ennyit tudsz reagálni, hogy miért?
- Miért szakítottatok, Allie?
- Mert igazad volt, oké? Mert nem tudok együtt lenni senkivel sem, nem tudok közeledni senkihez sem, mert nem szeretem őket. Mert annak ellenére, hogy rohadtul nem érdemled meg, téged sze... – Elhallgattam, de addigra már tudtam, hogy mindegy, hiszen nagyon is jól tudta, mit készültem kimondani.

A dolgok egy másodperc alatt történtek. Elmosolyodott, közel lépett, majd megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Fél éve vártam erre, fél éve minden jobb álmomban ezt éltem át.

Szinte már el is felejtettem, mennyire érzékien csókol. Nyelveink vad táncba kezdtek, miközben ő egyik kezével derekamat karolta át, másikkal pedig arcomat simogatta. Én mindkét karomat nyaka köré fontam, így húztam magamhoz egyre közelebb. Testünk között már nem volt távolság, én mégis még közelebb akartam érezni őt.

Kicsit eltolt magától, éppen csak annyira, hogy szemembe tudjon nézni. Kisimított egy tincset a homlokomból és csak nézett. Olyan gyönyörűen, ahogyan senki más nem tud.

- Én is szeretlek – mondta rekedtes hangon. – Soha, egy pillanatra sem éreztem máshogy. Nem számít, ki van mellettem. Csak te számítasz. Mindig csak te számítottál.

1 megjegyzés:

Bárki írhat megjegyzést, és szeretnélek is megkérni titeket, hogy éljetek ezzel a funkcióval, nagyon fontos számomra a véleményetek :))